Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
380 Márki Sándor naplói I. 1885 Judit, egy tordai lány szolgált föl. A kompánia legnépszerűbb tagja volt az „Öreg”, alias „Ténsúr”; Petelei tudós vizslája, mely felül a székre, kikönyököl az ablakon, zsemlyét vesz magának stb. Ebéd után én Peteleivel kisétáltam Kolozsmonostorra, a gazd. tanintézetben azonban nem találtam otthon Tóth Bélát. Délután ismét a könyvtárban, esti 6-kor. Ekkor előleges vacsora Peteleinél, miközben megösmerkedtem a sze- leburdi Sebesi Jobbal is. Megnéztük a színházban az első operaelőadást, A trubadúrt, s előadás után még egyszer elmentünk vacsorálni egy, az óvárral szemben eső vendéglőbe, s hallgattuk Salamon zenéjét.26 okt. 6. Reggel meglátogatott Tóth Béla. Délelőtt, délután könyvtárban, erősen dolgozva. Az öreg Szabó Károly rendkívül szívélyesen búcsúzott el tőlem - a viszontlátásra. Este ismét a színházban s vacsorán a tegnapi vendéglőben. Petelei, ki igen keveset beszél magáról, s házasodni nem akar, annyit mégis mondott, hogy A mi utcánk címmel legközelebb rajzgyűjteményt ad ki.27 - Délután a könyvtárban meglátogatott Török István tanár, s ott láttam először Berzeviczy Albertet. Látogatásokat sehol sem tehettem, sőt a várost is csak felületesen nézhettem meg, annyi volt a dolgom napközben. okt. 7. Reggel elbúcsúztam a szívességben kifogyhatatlan házigazdámtól, Peteleitől, s hazaindultam. Kocsárdtól egészen Aradig egymagám jöttem, s Hlye és Iltyó közt még verseket is csináltam, s menten el is küldtem az Üstökösnek. Itthon Juliska avval a szomorú hírrel fogadott, hogy szegény Pista bátyám vasárnap, okt. 4-[én], de. 9-kor Budapesten meghalt, s hogy kedden, 6-án, du. 4-kor már el is temették a krisztinavárosi temetőben. Alig mentem el Kolozsvárra, aznap de. már itt volt a távirat, de nem tudta, hová küldje utánam; így tehát kettőnket csupán egy koszorú képviselhetett a gyászszertartáson. Édesapám ezt írta З.-áról: „Minket most Pista utolsóban léte zavar. E hó 1-jén, 4 órakor du. azt sürgönyözte Mártha: Ha Pistát életben akarjátok látni, azonnal jöjjetek. Este 9-kor, aznap, ismét sürgönyzött: Jobban lett, egynéhány nap még élhet. Ezen szomorú körülmények folytán Szekér Gyula és (Márki) Lajos vállalkoztak, és a ma esti vonattal Budapestre indultak, hogy meglátogatják a beteget... A doktorok mind lemondtak róla.” „Szomorú apátok” - írja alá nevét édesapánk a szokásos, „szerető apátok” helyett... Másnap Gyula és Lajos már csak utolsó pillanatait láthatták szegény Pistának, ki az utolsó napokban nyelvrákja miatt különösen sokat szenvedett. Pista 1842. aug. 6-[án] Sarkadon született. 1867-[ben] szalontai esküdt, 1871- [ben] b[ékés]gyulai törvényszéki bíró s 1881-[ben] kisegítő, majd 1882-[ben] pótbíró lett a Budapesti Kir. ítélőtáblánál. - 1868-[ban] Linde Márthával kötött házasságából 8 gyermeke született, s most özvegyén s anyósán kívül 7 gyermeke siratja! Szegényül házasodott, s folyton küszködött anyagi zavarokkal; mi vár övéire, a jó Isten tudja. Ki lépett szebb reményekkel az életbe, s ki vált meg csalódottabban attól, mint ő? - Baja 3-4 éves; a halál megváltás volt reá nézve. Nyugodjék békében! okt. 8. Balassáné Mezőhegyesre menet nálunk járt. Holnap megy leányához, ki teg26 Az utazásról készült feljegyzések: SZTE KK RKT MS 226/2. Márki Sándor: Úti jegyzetek falvakról, városokról. Arad-Kolozsvár, 1885. okt. 4-7. 41-56. f. 27 A könyv Az én utczám címen jelent meg. Petelei István: Az én utczám. Bp., 1886. 280 p.
