Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
370 Márki Sándor naplói I. 1885 hajón Vácig, hol Dedinszky Mari nénénk várt reánk, s vele együtt mentünk Horpács- ra, az ő s „Mili néni” meglátogatására. Mili néni a Mariska keresztanyja, ki őt most, 6 éves korában látja először. Feleségem 3 hetes korában „járt” (?) itt először, másodszor csak most. júl. 14. Meglátogattam Nagy Ivánt, ki annyiban, hogy az ő feleségének (Csató Mari) anyja s feleségem nagyanyja, unokatestvérek voltak, rokonunk is. Igen szívesen fogadott, s mindjárt felszólított, hogy tegezzük egymást. Megmutogatta 6-7000 kötetre rúgó könyvtárát s megajándékozott egy sétabottal. Délután, a nagy melegben köszvé- nyes lábaival kisétált velem a Hóra nevű erdő felé, s adomázgatott a maga s írótársai életéből. - Este újabb „családi séta”. júl. 15. Délelőtt otthon olvasgattam. Délután Nagy Ivánnál megösmerkedtem Szontagh Pál képviselőházi alelnökkel, s a két öreg azután eladomázgatta az időt. Nagy Iván kivált Arad megyei forrad. élményeiről beszélgetett, s este, midőn ismét meglátogatott, fölemlítette, hogy eljegyeztetésének holnap lesz harmincadik esztendeje. Éljen! júl. 16. A napot Arad megye történetére vonatkozó jegyezgetéssel töltöttem Nagy Ivánnál, s megösmerkedtem nála Luka Gusztáv birtokossal s unokaöccsével, Luka Pál honti főügyésszel. júl. 17. Nagy Ivánnal kirándultam Balassagyarmatra, hol az öreg maga vett káposztát, s barackot ettünk a piac közepén. Megösmertetett pár úriemberrel, többnyire megyei urakkal. Csehfalvaynét s lányát, Irmát már 9 után fölkerestük mint rokonokat. Az 5 emeletes börtönt s a megyeházat, hol Nagy Iván született s gyermekkorát élte, a Bihar megyei származású Tapolcsányi Ferenc várnagy mutogatta meg. Pont 12 órakor már otthon voltunk Horpácson. „Családi ebéd” Nagy Ivánéknál. Délután eljött Szontagh Pál is, és megint anekdotázott - Mikszáth Kálmánnak valókat. júl. 18. Feleségemmel s Mariskával kisétáltam a 67 holdas „juss”-ba s a szőlőkbe. Ebédre hozzánk jöttek Nagy Ivánék. Nagy Iván azután feleségemmel együtt elvitt Drégelyre. О lenn maradt, én feleségemmel fölmentem a nagy emlékű s kedves tájképet mutató várba, majd az öreggel együtt Szondi eltemettetésének valószínű helyét néztük meg. Mariskának, ki pedig egész évben e kirándulásra számított leginkább, a várból és Szondi „sírjáról” köveket, virágokat s a hegy lejtőjén szedett gránátszemeket vittünk - kárpótlásul, mert meghűlése miatt nem hoztuk el. Egyébiránt este baj nélkül találtuk kis jószágunkat, kinek keresztanyja szépanyja által szövetett asztalkendőket adott ajándékba. júl. 19. Délelőtt Mariskával tettem nagyobb sétát, délután pedig vele s az asszonyokkal a „kőember” alá (Oroszi mellé) rándultam ki - forrásvizet inni. júl. 20. Elbúcsúztunk rokonainktól (Mariska bőségesen meg is siratta keresztanyját) s Nagy Ivánéktól, kik oly szívesen láttak, s Nagy Iván kocsiján Vácra mentünk, hogy ezt is megtekintsük. Két óra alatt be is teltünk vele. Délután a gyorsvonattal Budapestre.
