Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1885 363 máj. 24. Mariskát Juventiusék, a házbeliek s az orvos gondjaira bízva, feleségemmel, ipámmal és Tónival Bukovecre (Temes m.) mentem lakodalmazni. Temesvárról Pontelly, kit nem találtam otthon, kérésemre délután kihozta Szekér Jenő öcsémet is. Zsiga sógoromnak Balassa Margittal való lakodalma du. 4 és 5 óra közt ment végbe Rékason, hova hosszú kocsisorral vonultunk. Én voltam a kikérő, Bessenyey Ferenc, temesvári közp. szolgabíró a kiadó násznagy, feleségeink a nászasszonyok. Visz- szajövet 60 oláh banderista fogadta az új párt, s nem volt hiány üdvözlő beszédben, szetreászkázásban, mozsárlövésekben. Sokat gyönyörködtem az oláh nemzeti táncban és oláh viseletben; az öreg Balassa állítólag az én „tiszteletem”-re rögtönözte ezt a nagyon sikerült mulatságot. A lakodalom reggel 7 óráig tartott. Brúdereztem Bessenyeyvel, a derék Balassa Lajossal (az örömapa öccsével, ki lányával együtt Lepsényből rándult le ide), Bessenyey Bélával, Soltész Miklóssal, s ösmeretséget kötöttem egy csomó úriemberrel. Az örömapa ugyan már éjfélkor lefeküdt, s egy kis megszakítással aludt is másnap délutánig, hanem a társaság azért táncolt virradatig. Pl. az én kövér papom, Pontelly, kit hajnalban, mikor mégis lefeküdt egy kicsit, fölzenéltünk, s megtáncoltattunk. Juliska is jól mulatott, s táncolt eleget. máj. 25. Az idegenek eltávozván, családi körben kedélyesen töltöttük el az időt délután 4 óráig, midőn Svájcer gazdatiszt vezetése alatt Juliskával Szákoson, Sztamorán és Lieblingen át Pusztamirára mentünk, Kirchner Gyula és felesége, Vass Erzsi látogatására. Nagyon csinos pusztai vidéken, de igen szerény házban laknak. A kincstártól 500 holdat bérel itt Kirchner, ki nyomban fölvezetett az ő büszkesége tárgyába, az „Excelsior”-ba, egy emeletes filegóriába; itt töltöttük az estét egy naivul könnyelmű, víg fiúval, Nozdroviczky Lajossal. Ezt eleintén parasztembernek néztük, mert ilyen kosztümben szolgált föl bort; csak akkor nyílt ki szemünk, midőn ő is koccintott velünk. Itt találtuk „nagyobbik” lányomat, Vass Jolánt is. máj. 26. Kirchnerék nem eresztettek el, tehát Mirán maradtunk. Dél felé bandériummal mentünk Nozdroviczky sógorának, Zvarényi Emil ágostai papnak ebédre viteléért Lieblingre. Éppen ebédnél ült - egymaga, mert felesége Trencsénbe ment, rendezni kiskorú öccse, a mi Nozdroviczkynk vagyoni állapotát -, hanem azután villásreggelit rögtönöztetett, jól tartott borral, megmutatta lepkegyűjteményét (mintha értenék hozzá), s két kocsival négyen csak azután mentünk ebédre haza. Zvarényi igen kedves, művelt ember, kivel a délutánt jól töltöttem, de eleinte legalább, annál rosszabbul kugliztam. Estefelé megérkezett az öreg Vass István is, aki azután éjfélig mulattatott honvéd dolgokkal. Kezet adott rá, hogy le is írja. máj. 27. De. 9-kor Zsebelyen (hol ipám született) ültünk fel vasútra, s Temesvárott, harmadfél óra hosszat unatkozva délután kettecskén végre hazajöttünk. Mariskát a legjobb egészségben találtuk. О is lakodalmazott, férjhez adta, vagy inkább nőül vette a nagy babát, mert ő volt a vőlegény! Az igazi vőlegény, Zsiga tegnap vitte Mezőhegyesre Margitot, ipám még tegnapelőtt hazajött „vigyázni” Mariskára; Itthon olvastam a lapokból, hogy a tíz év utáni találkozás csakugyan végbement Budapesten, de hogy onnan nyolcán hiányoztunk: négy halott, s én negyedmagammal mint igazolt távollevő. - Tegnap temették el szegény Hollenda József kollégámat, a napokban pedig Gyulán Farkas Zsiga bácsit. Nyugodjanak békében!
