Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
326 Márki Sándor naplói I. 1884 márc. 21. A Kölcsey Egyesületben rövid megemlékezést olvastam föl Lugossyról,13a külön füzetben is megjelenik.14 Barabás értesített, hogy feleségét „elkergette” magától. Elég szomorú dolog az mindkettőjökre nézve. - Duschek Pista viszont már a múltkor értesített, hogy Gábor, mihelyt Hadik Endre gróf átveszi az örökséget, bizton számíthat állásra. Vajha! - Mocsonyi fényi uradalmában úgyis kevés a reménye, bár a fiatal Almásy Dénes gróf is közbenjár érte. Tegnap nálam ebédelt Lóczy; hitt, hogy geol. munkálatai közben a nyáron látogassam meg a hegyek közt. márc. 27. Ma volnék 31 éves. A 31 jól végződött, a 32 egy kis zivatarral kezdődött. Ború után derű! márc. 31. Jó 3 órai sétát tettem a vár körül. Ritkaság, föl kell jegyeznem. ápr. 1. Stampfel fölszólít, hogy csak elhunytakat vegyek föl a Pantheonba. Budapest, ápr. 21. 6-án fölmentem Budapestre; Csabáig kísértem feleségemet s kislányomat, kik egyelőre [Gyulajváriba mentek Juliskához; onnan fölfelé dr. Darvai, dévai tanárral utaztam. Fenn Mangold várt a pályaházban. Józsi bácsihoz szálltam, s aznap nem mentem sehová. April 7-én, hétfőn átmentem Budára Pistához; útközben találkoztam Pircha- lával; vele mentem megnézni a II. kér. gimnáziumot, Mangoldot s a Műcsarnokban Max képét. Egy kis sörözés után ismét átmentem ebédre Pistához; onnan Vá 5-kor Pirchalához, s vele az Akadémiába, hol S. Fekete Zsiga és Fraknói tartott felolvasást. Fekete azután hátam mögé ült, s fenyegette Tormát, hogy majd ád ő neki római sáncokat! - S Torma, midőn kijövet találkoztam vele, hogy majd ád ő avar sáncokat Feketének! - Fraknóival, kivel a földrajz története ügyében szerettem volna szólni, csak pár pillanatra találkoztam, úgy Thallóczyval s Bayer Józsival is, kit 7 év óta nem láttam; azután 9-ig együtt sörözgettünk az öreg Tormával és Pirchalával. 9 után szépen hazamentem. April 8-án fölmentem az Egyetemi Könyvtárba, hol midőn Szinnyeivel beszélgettem, Szilády Áron mutatta be magát, Szilágyi Sándor pedig Heinrich Gusztávval ösmertetett meg, ki azután délután ideadta Máriámról írt bírálatát, hogy ne csak a hírlapok rossz tudósításaiból ösmerjem nézetöket. A díjat én kaptam volna, ha stb. Könyvemet különben csakugyan kiadja a Tört[énelmi] Társulat, éspedig illusztrálva. 11 órakor meglátogattam az ötvösmű-kiállítást, melyben Torma Károly nagy szere- tetreméltósággal kalauzolt, kivált mikor mindjárt az irodából kijövet meglátta, hogy a Schossberger lány („özvegy Batthyányné”) a remek Esterházy-násfát szemléli. Engem is odavitt, hogy megösmerjem (ti. az asszonyt). „Engedje meg tanár úr, hogy soron kívül mutassam be gyűjteményünk legérdekesebb darabját... Tessék jól szemügyre venni! ... Értéke 100000 frt” stb. Ami nagyon jól ráillett az özvegyre is. - Egy óra múlva végigfutottunk a termekben, mégpedig a közönségtől kísérve; s én igaz köszönettel tartoztam Tormának, ki aug. végén, ha igaz, Aradra is eljön. Azután Mangoldhoz rohantam ebédelni, onnan Heinrichhez, az akad. olvasó13a Felolvasás után a Wittmann Sorházban megösmerkedtem Bácskai Albertiéi, s brúdereztem Reviczky Gyulával, a nagy korhellyel. 14 Lugossy József Kölcseyről. A Kölcsey Egyesület Évkönyve, 1884. 2. évf. 91-95. p. Különnyomatban is.
