Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
304 Márki Sándor naplói I. 1883 erdélyi vasút aradi szakaszának töltésmagasítását vezette. „Bizony, pater - mondta majd örököltem tőled F[arkas] Irénkét; még csak aztán lett az szép lány!” máj. 8. Mariska 3 éves 10 hónapos ma. Milyen borzasztó szigorú apa vagyok, tanúsítja, hogy tegnap is jól kikapott a kisasszony, mert mikor megcsókoltam, egyszerre sírni kezdett, s megkötötte magát. Pár óra múlva hazakerülvén, minden biztatás nélkül jött elém: „Ne haragudjék, kis apám: mikor megpuszilt, szúrt a szakálla - azért voltam olyan rossz.” „Édesapám - mondta máskor -, ha rossz vagyok, tudja: elég nekem a lénia is - nem kell a hideg víz.” A hidegvíz-kúrát akkor alkalmazom, mikor földhöz vágja magát. Egyébiránt nürnbergi kínzókamarámnak újabb darabja a játékkarika; egyszer történt még csak, de nagy penitencia rá nézve, ha annak a közepébe kell állnia. Máskülönben most együtt sétálgatunk ki a sétahelyre, hol roppant szépnek talál minden pitypangot, s apró markait virágokkal szedi tele. Vasárnap, 6-án, a cirkuszba is elvittem; milyeneket kacagott a pojácáknak, s hogy tetszettek neki a lovak! Hanem a némajátéknak hátat fordított, s egy nagy fehérkalapú kisgyerekben gyönyörködött. Ma meg meglát egy kirakatban egy keresztelőpólyát. „Vegyük meg!” „Ugyan kinek?” „Hát a kis Miklósnak, amelyik majd lesz, ha elhozza a gólya. Mikor engem hozott a gólya, úgy megcsípte az ujjamat!”... S ezt az utcán jó hangosan tárgyalta. - Mátyás királynak különben egész életrajzát tudja már, s most holmi történeti adomákkal állok elő, ha meséért nyaggat. Nagyon szereti. Beszéltem neki, Sz. László mint menekült meg az üldöző kunok elől, a hegy kettéválván közte s üldözői közt. Pár óra múlva kis ágyához szólít. „No, de édesapám, azok a kunok hogy mertek megkergetni egy királyt!” Feleltem rá valamit: „Hanem tudom, hogy a mi Szent László királyunk máskor aztán visszakergette őket!” S egy kis pauza után hozzátette: „Hiszen, azokat a kunokat megkergetik még a tehenek is.” Különben dynastico-lojális érzelmei mellett tanúskodik az is, hogy minden kirakatban (ahol van - tegyük hozzá bölcsen) megbámulja a királyi pár arcképét, s egy kiszolgált pojáca-babáját Rudinak, a másikat meg Stefániának nevezte el. Stb., stb... Egyem a kis szentjét! (Meg a mamájáét is.) máj. 10. Mariska megijesztett délután. Hegedűséknél ebéd után elaludt, s álmában fuldoklón a köhögéstől. Úgy hoztuk haza. Az orvos azonnal megjelent, és egy kis ijedtséggel, hála Istennek, minden bajtól megszabadultunk. máj. 12. A 3-4 nappal előbb elhunyt Könyvey József helyére, melyre én is reflektáltam volna, Mangold szerént a természetrajzzal s -tannal foglalkozó Dékány Rafaelt neveznék ki, pályázaton kívül - historikusnak. Én - elhiszem. Délután kimentem feleségemmel, kislányommal és Tónival Zsiga sógorhoz pünkösdöt ünnepelni. máj. 13-14. Pünkösd igen szeles volt, úgyhogy Mariskát ki sem vihettük; pedig mennyire készült szedni az általa úgy kedvelt mezei virágokat! Néztük a cselédek táncát, stb. Vendég csak Laroche, gazd. gyakornok, kivel másnap, more patrio: kocsin, éspedig két kocsin együtt jöttünk be Aradra (14-én). máj. 15. Megkaptam Dósa György 15 példányát.24 Csinos kiállítás, n 8r. VIII és 216 24 Dósa György és forradalma. Bp., 1883. VIII, 216 p.
