Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
300 Márki SAndor naplói I. 1883 hallgatta előttem; talán Pontellynél jött össze vele. E pontban tehát téved. Másrészt azonban álláspontját igazolhatom, mert főbb nyilatkozatait föl is jegyeztem, s így nem vagyok csupán emlékezőtehetségemre utalva. márc. 8. Mariska - ma lévén 3 éves, 8 hónapos - ezeket a verseket szavalgatja: „Ennek a nagy háznak nemes a gazdája, szürke paripája, aranyos kantárja. Benéztem az ablakon, Kalács volt az asztalon; főzték a kását, kavarták a tarhonyát; úgy jóllaktam derelyével, majd meghaltam éhen.” Másik: „Döngicse légy, édes lelkem, - Látogass meg kissé engem; Édes mézzel e jó órán jól tartalak, jöjj be hozzám. Oh, nénike, szívességed köszönöm én szépen néked; hogyne mennék én tehozzád, Mikor már vár mézuzsonnám. - Vígan száll a légy a pókig, De vígsága lecsapódik; Beleakad a hálóba - S kegyetlen pók vérét szopja.” No lám, milyen hosszú verseket megtanul - privata diligentiából még Rontó Pálból is, melynek egyes részleteit hangosan olvastam fel feleségemnek. Isten éltesse a verselő Mariskát! 1-jén, tegnap és ma havazás lévén, dicsérték Mariskának, mily szépítőereje van a hónak. S ő - bár szörnyen fél a hideg víztől - most napjában többször akar mosdani (s mosdik is) hóvízzel. márc. 9. Ipám hazajővén B[uda]pestről, mondja, hogy pályadíjnyerésem miatt hányán gratuláltak Józsi bácsinak - fiához. Gratulált márc. 10-[én] Petrovich főigazgató is, ki tegnap órámon is benn volt s elösmerte, hogy az 585. lapon18 említett incidensre (Szicília) nézve „aligha” neki van igazsága. Hanem azért még nem adja meg magát. - Különlenyomatban megjelent a Bingföld című remekem, 8r. 21 lapon.19 11-én 112 f[rt] 20 kr-t kaptam pályadíj fejében. márc. 17. Nevem napján tanítványaim és számosán - levélben - köszöntöttek föl; Sziny- nyei mindjárt meg is sürgeti a földrajzi bibliográfiát (amit pedig én sohasem készítek el). Márki Gábriska versben gratulált meg. Mariska pedig már tegnap avisálta a nagy meglepetést, hogy ma ezt a verset mondja el nekem: „Édesapám! Hallja-e / Mi nap van ma, tudja-e? / Örömnap a kislánynak: / Neve napja apjának. / Ezt a napot százszor is / Érje vígan másszor is. / Apám neve napjára / Ezt kívánja kislánya.” Este egy kis családi solemnitás, ami már mámikámat is dicsőítette. márc. 20. Jablonszkyval átrándultam Temesvárra, hol Pontelly társaságában Ravcsics nyug. kapitánynál, öcséim, a két Szekér fiú gazdájánál ebédeltem, a hangos beszédű asszony kedvéért erősen törvén a nímet szót. Délelőtt a tüzérszertárban, mely a régi Hunyady-ház helyén épült, tekintettünk szét, megszemlélve a Hunyady-kápolnát, a fegyvergyűjteményt s az összes fölszereléseket. (Ezekről jegyzeteimben.) Két barátságos kapitány s 1 hadnagy kalauzolt bennünket. Még a vasútról bejövét, azt a Mária- emléket is megnéztem, melynek helyén végezték ki, állítólag, Dósát. (Erről Dósamban.) Pontellyn kívül csak Benedekkel találkoztam a tanárok közül; de nem is maradt idő látogatásokra, úgy eltelt az idő a tüzérszertárban, sorházban, Ravcsicséknál és Pontellynél. Este a nagy örömben levő (de rosszul tanuló) két fiúval együtt hazajöttem, hogy hazavigyem őket Gyulára. 18 L. 1882. jún. 30-i bejegyzés. 19 A Bingföld. 1-3. rész. Alföld, 1883. márc. 6., 7., 8. 1-2. p. Különnyomat: Ua. Arad, 1883. 21 p.
