Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

292

Márki Sándor naplói I. 1882

dec. 27.

Apostolok oszlása. Mi még pár napig maradunk; többi testvéreim hazamentek. Gábor szeretne szabadulni Wenckheim Frigyes uradalmából, s átmenni Gyalura, gr. Almásyhoz.

dec. 28.

Meglátogattam Osváth Imre bátyánkat, családunk régi barátját, ki most betegen fekszik, továbbá Mike Mari nénémet.

dec. 29., 30.

Egy kis tarokk, egy kis olvasás, egy kis diskurálás, egy kis árvízaggodalom stb.

dec. 31.

Mivel ma éjjel 12 órakor „m. kir. honvéd” leszek, s nálam a „k. k.”-n senki sem kereshet többé csomót, édesapám kívánságára s anyagi támogatása mellett megtartom tiszti rangomat - mi ismét egy kis ruhacsináltatással jár karöltve. - Édesapámtól különben 60 frt-ot, egy cikkem után az Archeológiái] Ért[esitő]tö\ 22 frt-ot kapván, pénzem is csak volna valamennyi. - A délutáni vonattal hazulról hazaérkeztünk, hol szokás szerint ipámnál töltöttük a szilveszterestét, ő maga is ma lévén 65 éves. Most már ő is kedélyesebb, és szereti a családi kört, melyben egészen fölmelegszik. Este 11 óra tájban jöttünk haza, a legeslegboldogabb családi körbe, melyben az ember még a papucsot is szívesen viselné. Csakhogy az a papucs, amit feleségemtől karácsonyi ajándékul kaptam, szűk, nem megy fel oly könnyen, mint a lánykori ajándék - s én sem érzem a papucs súlyát, ha ugyan igazán van annak súlya.

Az öreg 1882-t minden szemrehányás nélkül eresztem útjára. Nem volt ugyan teljesen kifogástalan, s különösen sajnálom szegény Laci sógorom elhunytát; de egyénileg jól éreztem magamat az egész idő alatt. Adja Isten, hogy feleségem és kislányom szeretett körében a jövő év még szebben, még derültebben, még felhőtlenebbül virradjon ránk, s múljék el rólunk.

Boldog új évet!