Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 289 „Ne bántsd, lelkem - azt csak a szamár gyerek teszi” - s azzal enni kezdek. „Hát maga, édesapám, szamárgyerek? - szólt, végignézve rajtam. dec. 1. Szállingózott a hó. „Édes Jézuskám! - kiált tapsolva az ablakon kitekintő Mariska - hozhatod már a karácsonyfát - itt a karácsony!” dec. 2. Barlanghy Adorján, ki [nagyjváradi prem. tanár korában engem gyorsírásra tanított, nov. 28-án elhunyt. Nyugodjék békében! dec. 3. A többség elhatározta, hogy a Szemlét fenntartja; engem, bár nemmel szavaztam, Spitkó és Antolik mellé szerkesztőtársnak választottak. Lemondásomat ingerült vita után nem fogadván el, kijelentettem, hogy csak ideiglenesen vállalom el ez újabb terhet. Délben szavaztam mint I. kér. városi képviselő-testületi jelöltre, Varjassy Józsefre, ki 17 szavazattöbbséggel meg is lett. Du. 3 óra hosszat hallgattam Molnár Györgynél Rózsaági A szédelgő c. 3 felv. társad, drámáját48 Tiszti, Lukácsy, Wittich, dr. Hauser, Illés, Rozsnyay, Tolnai, Bács, Simon és Horvitz társaságában. Tőle - jó. A Kereskfedő] Ifjak Egyesülete felolvasás tartására szólított fel. dec. 4. Mangold hosszasan beszéli el, hogy Marczali, kit a Tanáregyesület közlönyének 4. számában49 könyvére írt bírálata miatt leszemtelenezett, küldött ugyan hozzá 2 embert (Pulszky és Malmosi Károlyok), de n[em] párbaj miatt, h[a]n[em] h[ogy] ezek becsületbíróságot ajánljanak. Mi, új szerkesztők, látván, hogy a lapot fenntartó tisztelt tanárkarok véleménye a Középisk[olai] Szemlét illetőleg megoszlik, elhatároztuk, hogy lemondunk a pünkösdi királyságról. dec. 5. A testület, hosszabb disputa után elfogadván lemondásunkat, indítványom ellenére 1 szótöbbséggel (én indokolást ajánlottam) minden felvilágosítás nélkül fogja megszüntetni a Középiskolái] Szemlét, melynek közvetett haszna mindenesetre volt. Este az idevaló rokonság jelenlétében Miklós napja. Tóni volt a Mikulás. Mariskának én asszisztáltam az imádkozásánál, hogy csak úgy csorogtak a könnyeim belé; belesültünk ugyan, de Mikulás mégis megajándékozva hagyott el bennünket. - Juliska, most különben édesapámnak, karácsonyra egy ún. csizmahúzót varr, mely azt a jelenetet örökíti meg, mikor a szivarozáson ért suszterinast a májsztram megtépázza; ipámnak pedig téli harisnyákat köt. Váltig veszekszem pedig vele, mert az idén már az ötödik árpa van a szemén; az igaz, hogy ez már múlófélben van. dec. 6. Dósam ügyében Fraknói és Mangold levelét kaptam. Amaz ezt írja: „Pályaművét, azonnal beküldése után, nagy élvezettel olvastam. Jobban, mint én, alig fogja azt bárki is méltányolni. Élénken sajnáltam tehát, hogy a pályázatnak nem volt kegyedre nézve sikeresebb kimenetele. A munka közrebocsátása tárgyában teljes készséggel ajánlom föl közreműködésemet, úgy az Akadémiánál, mint magánkiadóknál, ha az Akadémia nem vállalkoznék.” Stb. Mangold meg ezt írja: „Kedden (5-én) beszéltem Szilágyival; (Dósából a Századok ban) nem közöl mutatványt. Azt mondja, ezt 48 Kéziratos mű. 49 Mongold Lajos Márki Sándorhoz, 1882. dec. 2. MTAK Kézirattár Ms 563/820.
