Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1882 267 Tegnap arról lévén szó tanácskozmányunkon, hogy kettő közül én legyek a kettős tanártestület egyik képviselője a kolozsvári tanáregyesületi közgyűlésen, megjegyzém, hogy én nem mehetek, mert sajátságos véletlen folytán 14 közöl csak én nem kaptam mérsékelt jegyeket Kolozsvárra. Erre Jancsó fölpattant, hogy én őt szándékos mel- lőztetésemmel gyanúsítom. A tény pedig az, hogy engem - nem mondom, akarattal, de kétségkívül furcsa figyelmetlenségből - mind a Tanáregyletbe való tömeges beiratkozásoknál, mind a vasúti mérsékelt jegyekért két ízben való folyamodásnál, bár szándékomat jól tudták, szépen kihagytak. No, de ma jött távirat szerént, a „himlőjárvány” (az ám, Szemle-járvány) miatt Kolozsvár helyett B[uda]pesten gyűl össze a tanárgyűlés. A Középiskolái] Szemle által nagy gonddal előkészített reform tehát legalább 10 évre el van halasztva, mert a tanárkarunkat már ért s még fenyegető többi változtatás még a többi tanárokra is deprimálólag hat, s véleményök szabad nyilvánításában gátolja azokat. Dósam ügye az Akadémia 26-i összes ülésében, Mangold szerént azért nem fordult elő, mert a másik bíráló, Szilágyi, az ülés előtt csak 2 nappal kapta kezei közé a kéziratot, melyet első pillanatra alapos munkának látszóul nyilvánított volna. Mangold szerént Pesten azt hiszik, hogy ezt Deák Farkas írta volna; alkalmasint a másikról, Csákyvó\ hiszik azt, mert ővele éveken át foglalkozott Deák Farkas. Ha pedig ezt Szilágyi is hiszi, vagy pláne tudja róla, úgy övé az 500 frt. Az én vakációi útjaim tehát elmaradnak. Csak egy hegyes vidékre mehetek: Mezőhegyesre, Zsigához. - Sarkadra édesapámhoz augusztusban akarnék kirándulni. Pár hét óta gyakran fáj a fejem; most is dolgozom ugyan (holmi úti vázlaton a Bükk hegységből stb.), de - mikor ráérek - unom magamat ebben a pokoli hőségben. - Lehet, hogy - Hideghgel - a vakációban részletesebben bejárom a Körös-völgyi vasút vonalát. Ez valamennyire mégis szórakoztatna, s talán üdítne is. júl. 6. 4-én este Jancsó és Spitkó kíséretében meglátogatott B[uda]pestről dr. Bánóczi József. Jelenleg a magyar színészet történetére vonatkozó adatokat gyűjti, hogy esetleg pályázzék az Akadémiánál. Másnap bejárván a városi és megyei levéltárakat is, oda nyilatkozott, hogy csakis a felügyeletem alatt álló két könyvtár és saját magán (főleg Kresznerics levelezéseiből tett) jegyzeteim miatt nem bánta meg, hogy e tárgyban Aradot is útba ejtette. Majdnem egész nap együtt voltunk. Tegnap este brúdereztünk is. Ma reggel akart továbbmenni Temesvár s onnan Erdély felé, de - mint utólag hallom - lekésett; keresett is, de nem talált. Ma reggel [Nagy]váradról Várallyay reál- és Farkas gimn. tanár, este pedig Fehértemplomról dr. Ferenczy József kollégánk járt nálunk; Streitmann N[agy]becs- kerekről még tegnap jött. Szóval, egész tanárjárás Aradon, hát még ha Kolozsvárott lett volna a tanárgyűlés! A Középiskolái] Szemle a vidéken nem csekély hatást tett; pl. csak [Nagyváradról valami 12-en készültek Jancsó mellett szavazni. A morális haszon elsősorban a Jancsóé. Az ő tollát s nyíltságát nagyon megszerették. De amilyen diktátori tekintélyt követelt magának azelőtt, annyira desperált az utóbbi napokban. A mostani tanárlátogatások alkalmával hallott dolgok azonban kissé megint fölvillanyozták, s legalább azt határozta el, hogy fölmegy Pestre, hol most már csak tekintélyes kisebbségre sem számíthat. - Szerencse, hogy e sok látogatás folytán nem kellett otthon ülnöm; ablakaim alatt főzték az aszfaltot, annak bűze szobáimat is betöltötte. No, de ma estére el is készült a ház előtt a kényelmes aszfaltjárda. De. Hideghgel az Arad-Körös-völgyi vasút igazgatóságánál, illetőleg a velem
