Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
250 Márki Sándor naplói I. 1881 okt. 1. Ma huszonötöltek meg legutoljára = ma húzták le utolsó 25 frt-omat a véglegesítésért járó, s 12 részletben törlesztett 300 frt-ból. - Este első szombat vacsora utáni összejövetelünk a Weitnerben. Ábrái indítványozta, hogy ott, kollegák, pár szóra minden szombaton este találkozzunk. Az is az ő ideája, hogy tanári olvasókört alkossunk. Elfogadtatott, éppúgy, mint az én indítványom a tegnapi konferencián, hogy a reáliskolának dotációját 500 frt-ról legalább 900-ra fölemelni kérjük, mert így a szertárak az utolsó krajcárig mindent fölemésztenek, a könyvtárba pedig még csak egy ABC-t sem vehetünk. Csak volna is aztán egy kis eredménye! okt. 2. Feleségem Muszkán járt. okt. 3. Tarjányi, ki tegnapelőtt jött haza pár napra Boszniából, s tegnap már meglátogatott, ma nálunk vacsoráit. Szinte kedvet csinált, hogy jövő évi fegyvergyakorlataimnak Szarajevóban való végezhetése iránt folyamodjam. okt. 30. Béla király névtelen jegyzőjének krónikájából kivett adatok szerént: feleségem, kislányom és a két cseléd okt. 15-[én] ment ki Muszkára szüretelni és csúf, pocsék időben ott voltak 22-ig. Én, az iskolában lévén elfoglalva, ez idén nem mehettem ki; ipámnál s részben Spitkóéknál kosztoltam ezen unalomig hosszú idő alatt. No, de a kronológia eltévesztette a sorrendet. Ti. már előbb, 9-én kimentünk szüretelni Gyorokra; én már másnap hazajöttem, famíliám csak 11-én. Ez nap este meghalt Kovács Zsiga bátyánk (volt törvényszéki bíró), s 13-án temették. Az utóbbi két év alatt meghibbant szegénynek az esze. Tetszett neki nagyon, hogy a feleségemet minduntalan azzal fenyegettem (ha náluk voltunk), hogy majd az ő lányát, Ilkát veszem el. - Utoljára Hanzélyvel s Barabással voltam ott. Nyugodjék békében! Okt. 20-án nyílt meg Olvasókörünk, melyet a líceumunk számára járatott folyóiratokból s más ajándék lapokból a reáliskolai eddigi tanácsszobában rendeztünk be magunknak. - 22-én jött haza feleségem s kislányom, s ez utóbbival a viszontlátás örömére rendezett nagy játszásban egy kis baj történt, mert Mariska egyszerre sírva fakadt, s karját fájlalta. Az orvos szerencsére csak egy kis rándulást konstatált. Harmadnapra ismét hancúzhattunk. - 24-én volt [Nagy]váradon Ferenczy Lujza esküvője Csanády Ákossal. Édesapám is jelen volt. Isten éltesse őket, s adjon férjemuramnak 600 frt-osnál zsírosabb hivatalt. Orszler Szeréna pedig nov. 14-[én] megy férjhez egy Hendecker vagy Heidecker nevű becskereki jómódú kereskedőhöz. Ma Déváról Vizay látogatott meg a könyvtárban. Délután befejeztem Dósa György életrajzát, melyet szept. l-[jén] kezdtem írni. 300 lapnál terjedelmesebb. Ha lemásolása idejében elkészül, pályázok vele (amit még nem tettem) az Akadémiánál. Elkelne 100 arany; tegnap is 5 f[rt] 42 kr-t fizettem egy, a kassai levéltárból kivett kurta oklevélmásolatért. A források elégtelensége miatt (én ugyan minden hozzáfér- hetőt fölhasználtam) jobbadán csak kombináltam, s Dósát egész más (hitem szerént a helyes) színben akartam feltüntetni; már csak ezért is nagy kérdés, boldogulok-e a pályázaton. No, de egyszer csak meg kell próbálkozni ilyesmivel is. Tegnap, a többi líceumi tanárral együtt kiléptem az Aradvidéki Tanítóegyletből, mert egyesek ott úgy beszéltek, mintha tavalyi felolvasásainknál, hogy „cégünk” legyen, önkényesen használtuk ez egylet nevét. - Antolik, ahogy a N[eue] Fr[eie] Presse írja, a párizsi villanykiállításon - hazánkból egyedül - díszoklevelet nyert. Mégsem olyan tökfilkó hát az a sok vidéki tanár, mint ahogy odafenn mondogatják. Jani öcsém
