Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

248 Márki Sándor naplói 1. 1881 Szolnok, aug. 26. Délben Miskolcon felültünk - hazafelé, magunkkal hozván Duschek Ilonkát is, ki ipám házából fog iskolába járni. Hatvanban 4 órát kellvén tölteni, besétáltam a városba, hol Kenessy Gyulával találkoztam, ki most Deutsch zsidó ispánja.292 293 Ez éjjel, vasút nem indulván Arad felé, Szolnokon kellett meghálnunk. Sarkad, aug. 27. De. 11 órakor végre továbbmehettünk, s du. megérkeztünk, hol Mariska alig akart ránk ösmerni. Pár nap előtt némi láza volt, de ez szerencsésen elmúlt. Távollé­tünk alatt megtanult keresztet vetni, csakhogy eleinte „Atyának” helyett mindig azt mondta: „Tatának”, s tiltakozott, hogy a homlokát be nem piszkolják - a kézrátevés- sel. - Valami 2 napig Püspöky Berti bátyánknál volt, míg a néni egyik fiát megláto­gatta. - Időközben édesapám is 70. évébe lépett. Adja Isten, hogy jó kedélyét, egészsé­gét legalább ennyire megtartsa, mint most; akkor nem érzi meg az évek súlyát. Most igazán ruganyos természetű ember; mindennap kétszer kikocsizik a határba - ma délután én is kimentem vele, mint különben otthon lévén, mindig. Este Bócz Ilka is meglátogatott bennünket. Arad, aug. 28. A délutáni vonattal hazaérkeztünk, s elfoglaltuk poros rezidenciánkat. Itt ta­láltam az öreg Lakatos monográfiájának utolsó kötetét, melynek aug. 10-[én] kel­tezett utószavában nekem is köszönetét mond,30 s 16-án már, éppen aranymiséjé­nek napján, kiszenvedett a derék öreg. Nyugodjék békével! - Csütörtökön (25-én) dr. Thallóczy is járt nálam. Sajnálom, hogy nem találkozhattunk. - Itt van a reálisko­lánkhoz kinevezett dr. Simkovics is, akit [Nagyváradon egy hónapig való katonásko­dásomból ismerek. aug. 29. Megállapodás szerént Hanthó átveszi a földrajzot, kivéve a VIII. osztályt, hol azt én adom elő; én pedig a történelmet tanítom a IV-VIII. osztályban, összesen 17 órában. aug. 30-31. Három nap alatt az V. osztályba, melynek főnöke vagyok, összesen 9 fiút írtam be. Ezért érdemes volt úgy sietni hazafelé, hogy még a történészek sárosi kirándulá­sában se vegyek részt! szept. 4. Megösmerkedtem dr. Szalay Józseffel, az Orsz[ágos] Levéltár egyik hivatalno­kával, ki Erdélyből ide, Aradra is betekintett. Elvezettem Vargával a vértanúk sírjától kezdve a vámház tornyáig mindenüvé, ahová Aradon menni lehet. Nagyon igény­telen külsejű ember, három szál, erősen kifent bajusszal; az idén képesítették egyet, magántanárrá a vegyes házból származott magyar királyok korából. Az esti vonattal továbbutazott. szept. 5. Megkezdtük a rendes előadásokat. - Mangold írja, hogy ő az idén kisegítő­képpen, jövőre pedig valószínűleg állandóan kerül a VI. kér. reáliskolához Visontay helyére, minthogy az egyetemre Hampelt nevezték ki az ókor tanárának. Az én re­ményemet viszont a B[uda]pestre való fölkerülést illetőleg egy-két fővárosi tanár vé­292 Kérdem az útcsináló napszámost, kié most a hatvani kastély? „Az, Uram, a hatvani Dájcs zsidóé - ígne bele a legalsó emeletibe!” 30 Lakatos Ottó: Arad története. III. Arad, 1881. 368 p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom