Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
228 Márki Sándor naplói I. 1880 öregemhez. - Édesapámat teljes jó egészségben hagytam otthon; Isten éltesse őt sokáig s boldogul! dec. 29. Rendezgettem a magyar földrajz történetére vonatkozólag 6-7 év óta gyűjtött, s jócskán fölszaporodott adataimat. dec. 30. Reichenhaller látogatott meg B[uda]pestről. - Hegyesi Márton, a megszűnt Szabadság helyett alapított Biharmegyei Lapok szerkesztője kijelenti, hogy cikkeimet nem díjazhatja. Ez évi 80 frt veszteség, ami éppen pászol a 300 frt fizetéslevonáshoz. - No, de kárpótol Tiszti Lajos, aki nagyon meg van ijedve, mióta itt egy másik magyar napilap is {Arad és Vidéké) megindult, s fölajánlott egy tiszteletpéldányt az Alföldből. A tiszteletdíjakra egyáltalán rossz idők járnak. Lovcsányi is, a Magyar Gea szerkesztője, elösmerte magát adósomnak - de ad graecas calendas halasztotta a fizetést. Vidéki lapok közöl ezentúl csak a Biharba, szándékozom írni, hogy mégse származzam el végképp Biharból. - Mangold ma tesz doktori vizsgálatot, teljesen zárt ajtók mellett. dec. 31. Szokás szerént ipámnál kellett volna tölteni a szilveszterestét; de hogy örüljön ő születésnapjának, mikor robot előtte az élet? Nem is tartotta meg - ami elég jellemző a családi életre nézve. Különben, úgy látszik, speciális oka is van mai nagy levertségének, amennyiben özv. 0[rszler]né Makón, kit ellenzésünk dacára nőül akart venni, az ünnepek alatt elhalt. Ez az asszony csaknem szakításig vitte a dolgot az apa és gyerekei közt, s már férje életében sem játszott valami irigylésre méltó szerepet. Halála nem változtat ugyan a tényeken, de az a hatása talán meglesz, hogy a nagyon visszataszító viszonyt a családban megszünteti, vagy legalább mérsékli. Leányának, Szerénának helyzete mindenesetre szánandó; egy év alatt apját, anyját vesztette - s a „pártfogás” előtte sem lehet kívánatos. Sokoldalú műveltsége azonban szerény, de mindenesetre tisztességes életmódot biztosíthat számára, s máris mint nevelőnő nyert alkalmazást a makói Füzesséry családnál. Legyen élete szerencsés! Hiszem, hogy ő nem részes anyja tévedéseiben. - S most már anyja tévedéseit is a sírhant födözi, s ha nem oly könnyen múlik is hatásuk, ne beszéljünk többet róluk, s temessük el oly könnyű szívvel, mint a most haldokló esztendőnek mind a háromszázhatvanöt napját. Ezen családi visszavonáson kívül alig van más, mit a lefolyt évnek szemére vethetnék. Erre is fátyolt boríthatunk. Apró kellemetlenségekért nem vonjuk felelősségre a múltat. Voltak, eltűntek. - Hivatalom eléggé elfoglalt arra, hogy ne unatkozzam, s más irányú tevékenységre is serkentett; családi életem pedig olyan, amilyennek megalapítása előtt képzeltem; a sors idáig megadta azt, amit kívántam tőle. - Vajha évenkint ily vallomással végezhetném szilveszteri visszaemlékezéseimet! Reméljük a legjobbat!
