Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
22 Márki Sándor naplói I. 1873 szept. 5. Levelem megjelent] a P[esti] N[apló]ban. (204. sz.) Később (7-én) a Nagyvárad is átvette.48 szept. 6. Elolvastam: A víg cimborák. Regény, írta C. Paul de Kock. A francia eredeti után fordítá Agai Adolf. (4 kötet, összesen 555 lap. Pest, 1863.49) - Destorgeray Ana- tol, mint tapasztalatlan ifjú, Montpellierből Párizsba megy egy unokahúga fölkeresésére, melyben négy ifjú segíti, kik barátaiként mutatkoznak, de kik mindenféle bajba keverik, s gyermetegségét mindenféleképpen ki akarják zsákmányolni. Szerelmes lesz Borvillier Adeline-be, s viszont őbelé! Barátjai vagy 4 unokahúgot mutatnak be neki, követelvén ezek részére az örökséget; Anatol azonban unokahúgát Adeline-ban találja föl, ki később neje is lesz. Oly regény ez, mely egy-két helyen „legényes” ugyan, de egészében véve erkölcsös. Rajzai saját tapasztalatainkat illetőleg is sok rokon vonásra emlékeztetnek. Azonkívül eléggé tisztában van az ember, hogy a könyv végén melyik egyén iránt érezzen rokon- vagy ellenszenvet, mit különben a francia regények (eddigi olvasásaim szerint) nemigen tudnak kellően indokolni. Szóval Rockban megvan az, mit Toldy Csokonaira mond, hogy az ifjú felületes elme megbotránkozhatik rajta, de a józanul gondolkozni akaró mindig különválaszthatja benne a gyönyört a salaktól. szept. 7. Megismerkedtem Stankovics ulánus hadnaggyal, úgy - per sundam-bundam. szept. 8. Feketeéren megültük Imre és B[ozóky] Nelli összekelésének negyedik évfordulóját. Négy éve hatalmasan mulattunk Kunszentmártonban; hanem azért most is eltöltöttük az időt. - Azt a hírt is hallottam, hogy egyik nagybátyámat, Zay Jánost (szept. 3.) váradi kanonokká nevezték ki; jobban tette volna, ha megházasodott volna annak idejében, most legalább lehetne remény, hogy a Zayak ez ága fennmarad! írtam Sváby Pál aradi líceumi igazgatónak, Spitzer (orvos) nevében, kérdezve tőle, megnyílik-e most a líceum valamennyi osztálya. szept. 9. Magyar regényt ritkán szoktam olvasni; ma elolvastam egyet. Címe: Az urak. Regény egy kötetben. írta Tolnay Lajos. (8r., 210 1. Pest, 1872.) Mezőmihályfalva az 50-es években várossá lévén, idegen tisztviselők tódultak belé, mi a régi állapotokat felforgatta. Bokrosné elvétette parasztfiával, Sándorral a főadószedőné lányát; Vörös Gábor pedig a főbírót akarta vejéül megszerezni. A német urakkal való dínomdánom felemésztette a gazdák vagyonát; Vörös Gábor tönkrement, Bokrosné pedig András fia házában halt meg, kit mindenéből kitagadott, ki azonban jó állásra és jó feleségre tett szert. - Nemigen ügyesen szőtt mese; irálya keresett, de nem választékos, jellemei sok tekintetben képtelenségek, s még csak korfestései sem sikerültek, mik pedig egyedüli értéket adtak volna Tolnay regényének. A mű egyes kockalapjai szépen vannak kidolgozva, de az egész összeállítás ízléstelen, kirívó. szept. 10. Sváby P[ál] igenlőleg válaszolt 8-án kelt levelemre; egyúttal megköszönte, hogy igazgatóvá lett kineveztetése (1873 ...) alkalmából több hajdani tanítványa által aláírt üdvözlőiratot küldtem neki. 48 A vidék. Sarkad, szept. 3. Nagyvárad, 4. évf. 1873. szept. 7. 207. sz. [2-3.] p. 49 Kock, C. Paul de: A víg czimborák. 1-4. köt. Ford. Ágai Adolf. Pest, 1863.
