Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1878

177

esetre szép május egyem volt. Adjon isten nekünk mindig oly derült eget, amilyennek mi ezt a mait találtuk!

máj. 2.

Dutkay Róbertnél voltam, ki tegnap óta Kiss István gyógyszertárában segédkezik.

máj. 3.

Telbisz Temesvárról fölkeresett.

máj. 5.

Juliskával családi körben történt eljegyeztetésünk. Életünk programja a szeretet. Ez minden viszony közt megmarad számunkra. - A tényt bejelentettük (Laci bácsi kívánságára) a papnak is; 12-én már ki is hirdetnek bennünket.

máj. 6.

„Jó napot” helyett „Gratulálok”-kal köszönnek. - Este a Petőfi csárdában kellett lennem (oda járok most ebédre), hol az általam fizetett bor tiszteletére mindenféle bolondériákat rendeztek.

máj. 7.

Várnay bátyánk, mint kir. mérnök, nyugalomba lépvén, itt átutaztában Juliskáéknál búcsúzott el ebéddel, hol Pálffy és Nachlovszky mérnökök s Kopcsányi ügyvéd új ösmerősök. - Lajos is benézett Gyuláról; holnap megy haza. Esküvője 22- én.

máj. 8.

Dr. Michaelis törzsorvos azzal vigasztal, hogy esetleg fürdőbe sem kell mennem; katonáskodnom pedig az idén nem szabad.

Máj. U-[én]

azután ki is állított egy bizonyítványt, melyben mindennek elmondott, csak egészségesnek nem; pedig a reuma utóbajain kívül alig érzek egyebet.

máj. 12.

Majális Borosjenőben. Reggel 4-kor indultunk. A vasúton E[dvi] Illés bemutatott Tisztinek, az itteni magyar lap szerkesztőjének. „Sajnálja, hogy csak itt és most van szerencséje.” A felelet elmaradt - hogy valamiképp goromba ne legyen. Apatelkén szálltunk ki; ott Mezey, Atzél egyik tiszte, 50 éves szilvóriummal traktált meg egynéhányunkat; az ifjúság tisztelgett Atzél főispánnál, kinek itt igen kedves lakása van. A nap közepét a Rákóczi-hegy aljában levő térségen töltöttük, a szokásos mulatságokkal. A léggolyó, Tiszti tárcája szerént, az én vőlegényi szívem izzó voltától gyúlt meg. A gyerekek nyakra-főre emelgettek bennünket a magas egek felé; engem sokszor, mert a legcingárabbak közé tartozom. - Du. 2 órakor a társaságtól különválva, Reissnerrel és Kaufmann-nal (festő) bekutyagoltam Borosjenőre; megnéztük a templomot; nincs rajta s benne semmi; azután a Rákóczi-várat, melynek külseje a szemre tetszetősen van restaurálva, de belül valódi újmódi honvédkaszárnya. Találkoztam ott Dorsek kapitánnyal. Legérdekesebb a Fehér-Körösnek itten meredek partja mellett levő omladék.

A délutáni vonattal megjött Juliska is, s azután az ösmerősökkel egy fiókmajálist rögtönöztünk az Atzél park egyik tisztásán, nem sokat törődve a mintegy 2000 főből álló többi vendég lármájával. Juliska 1 óráig ott maradt, én 8-kor már hazaindultam, s éjjeli '/2 2-kor elnyugodtam az Úrban csöndesen. Reumás embernek otthon a helye.