Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
170 Márki Sándor naplói I. 1878 zottan nyeresége irodalmunknak. - Ábrái holnapután nősül, a kis Szunter pedig 23- án. Lajos bátyám májusban. Én ... hó, én podegrás vagyok. febr. 19. Sarkadról meglátogatott Zakar szabó; otthon nincs semmi baj. Du. Gyuláról Dutkay Béla nézett föl hozzám. Egyik ideálját, Németh Lujzát, Miskolczy Barna viszi el. Hanem azért Béla lelkesedése nem csökken; most, gondolom, megint Jenny áll „vor”-ban; hanem ez csak mára számít. Holnap már Nelli után szalad az ügyvéd úr. A lapok két halálesetet közlenek. Engemet egyénileg egyik is, másik is nem érdekel ugyan közelebbről, de csak följegyzem. Az egyik Nagy József ügyvédé [Nagy]- váradon, ki 78 éves korában hunyt el [Nagy]váradon. Midőn - ezelőtt 10 évvel - a Nagyváradi Lapokban mint IV. oszt. tanuló Bihar vármegye történetét közölvén, Tisza adminisztrátort megtámadtam a megyegyűlésen 1845-[ben] elkövetett vérengzésért (miért Tisza Kálmán és Lajos akkor igen fel voltak ingerülve a jámbor cikkező ellen), Vidovich György engem (illetőleg Horváthot, mert én csak őt másoltam) megleckéztetett,11 utóbb pedig mindketten kikaptunk az öreg Nagy Józseftől, ki „sajnálva tapasztalta, hogy a tények előadásába hibák férkőztek be, és a szereplett személyek egyoldalú pártnézet szerént vannak jellemezve”.12 Dr. Sipos Árpád, az akkori szerkesztő (most [nagy]váradi jogakad. tanár), mint mondta, azért nem adta ki beküldött bő válaszomat, mert az ott terjedelmesebben földolgozott adatok, mindamellett is, hogy N[agy] Jfózsef] magánúton nyilvánított véleménye szerént még mindig szelídebben tüntetik föl Tisza hibáját, mint lehetne, a Tiszáknak Bihar vármegyében 1868-[ban] levő nagy pártját tekintve, közzétételökkel csak nekem árthatnának sokat; és ok nélkül való elkeseredést szülhetnének. A válasz tehát elmaradt. A másik halott az „öreg Bóbics”,13a 1848/9-i honvédezredes, ki Diósgyőrött febr. 13-án 84 éves korában, mint Spilka Zsiga bácsinak nem kevesebb, mint 22 év óta vendége, halt meg. Zsiga bátyánkat jellemzi az a kegyelet, melyet a szabadságharc egyik nevezetessége iránt mindvégig tanúsított; Laci barátunk sok érdekest mesélge- tett felőle. Ennyiben tartottam helyénvalónak, hogy itt szót ejtsek felőlük. - Nyugodjanak békén! febr. 22. Minden, még ki nem adott Schiller-fordításomat, erőt vévén rajtam az önbeismerés, szépen a tűzbe dobtam. A már megjelenteknek megkegyelmeztem: hadd legyen ebbeli bűneimnek is emléke. Kíváncsi vagyok rá, vár-e most már „az olympusi kar”? febr. 23. Mióta Aradon vagyok, a második kémjáratnak jöttem nyomába. Először Jani öcsémet küldték ide - bálba, hogy megtudja, s értesítse otthon a rokonságot, csakugyan levett-e már lábaimról Juliska? Most meg Jenny nagysám állított be, aki a maga Béláját erősen féltvén Juliskától, eljött farsangolni s e címen tapogatózni, hogy csakugyan olyan komoly-e viszonyom Juliskával, hogy házasság lesz a vége? Mily kár, milyen pech a sógornőre, hogy én éppen ekkor reumámmal a szobát őrzöm, s nem járhatok ki az Orczy utcába, hogy itt közvetetlen szemlélődés útján meggyőződjék felőle, minő képeket csapunk, ha egymásra nézünk? - Ez a legújabb hír a harctérről - Juliska pedig formaliter bolondítja Bélát, ki ittléte alatt is inkább körülötte forgolódott, s hol11 Vidovich György: Biharmegye rövid történetéhez. Nagyváradi Lapok, 1. évf. 1868. szept. 16. 40. sz. [1-2.] p. (Kivágat: SZTE KK RKT MS 389/1-14.) 12 Nagy József: Még egy szó Biharmegye rövid történetéhez. Nagyváradi Lapok, 1. évf. 1868. szept. 26. 43. sz. [2.] p. (Kivágat: uo.) 13a Ferenc.
