Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1877 163 dec. 12. Antolik bemutatta egy nagyobb társaság előtt a messzeszólót (telefon). - Du. a jó öreg Fábián Gábor temetésén, (fdec. 10.) Mivel Argonauticonjának magyarságát egyidőben a Pesti Napló hasábjain kissé hánytorgattam Rutilius előszavában ugyancsak megmosott.29 dec. 14. Spilka Zsiga bátyánk, kinek a múltkor írtam, felelt Laci bátyánknak, jelezve, h[ogy] nekem is válaszolt; annál inkább sajnálom e levél elmaradását, mert Laci bátyánknak egy szívében keletkezett titkos, szent vágyról tesz említést, s így a rokonság közöl talán ő az első, ki az „apának” eszébe juttatja, hogy egyebe is lehetnék, mint - „Sándor öccse”. dec. 15. Lesz megint torzsalkodás a „kollégák” közt. A már említett felsőbb leányiskola ügyében Pirchala, Antolik, Petrogalli, Mangold és Boross még tavaly megkeresték a minisztériumot, de egyelőre siker nélkül. Mi többiek, együttes haladást óhajtva, közös tanácskozásra kértük fel őket, s pl. én azt az expedienst ajánlottam, hogyha csakugyan nincsenek külön érdekeink, válasszunk a magunk részéről még 5 biz. tagot a meglevő 5-höz, kik azután kész javaslattal lépjenek föl. Úgy látszik azonban, az ön- zéstelenség csak frázis volt, mert ha szóltak is véleményem mellett többen, azt mégsem fogadták el, s most 5 ember egy, 10 pedig más irányban fog fáradni ua. dologért. dec. 16. A múlt év utolsó napján e lapokon följegyzett sejtelmem, ha kissé talán másképp is, mint akkor gondoltam, de annál mindenesetre kedvesebben, teljesedésbe látszik menni. Juliska ma este 6 órakor megígérte, hogy az én édes, szeretett feleségem lesz. Már első megpillantásakor eltűnt minden korábbi álmom, és szívem akkor is reménykedett ebben a nyilatkozatban. Mennyi ábrándon megyünk keresztül, míg megjelenik az egyetlen, a valódi, az utolsó eszménykép!... dec. 26. Az ember azt hinné, Budapesten írom e sorokat, hol ma már a tanároknál kellene látogatásokat tennem; írom pedig itthon, félig megbénult kezekkel, szobafogságra kárhoztatva. Már 17-én előfogott a talán az előtte való nap rosszul használt gőzfürdő következtében beállott reuma acuta; ekkor azonban és 18-án még elmentem előadásra; hanem 19-étől kezdve máig itthon őrzöm a házat, 3 napig pláne ágyban feküdtem. Először lábaim tagadták meg a szolgálatot, azután hátgerincem sajgott, végre kezeim - főleg a bal - mondták fel a barátságot. Most már jobban vagyok, s dr. Weisz megengedte, hogy „roppant” elővigyázat mellett ki is mehetek. - Kollégáim csaknem kivétel nélkül meglátogattak, eljött Laci bácsi, sőt Spitkóné is. Juliska krisztkindlivel lepett meg (egy pár papucs - máris!), tegnap pedig hatalmas elemózsiát küldött. Ugyancsak tegnap kellett volna fölmennem Budapestre; ha lehet, jan. 1-jén helyrehozom a mulasztást. dec. 27. Kollégánk, Kallós Kálmán rajztanár hosszas betegeskedés után elhunyt. dec. 28. A berettyóújfalui ideiglenes Bessenyei Bizottság engem is felszólított, hogy a 29 L. 1874. jún. 12-i bejegyzés.
