Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
128 Márki Sándor naplói I. 1876 aug. 11. Farkas Lajos beküldte a már említett Bayadér szövegét, mely egy 15 lapnyi füzetkében jelent meg. Jó nyelv, csinos verselés. Hanem az egészben mégis az tetszik nekem legjobban, hogy a rá írt opera próbáinak hallgatása címén minél többször átmehetek kötődni Irénkével. így tart ez egy idő óta majdnem mindennap. aug. 12-19. Csak nem volt nap a nap, ha nem ejthettem útba az Irén rezidenciáját. Pedig hát az Ősz utca nem éppen esik szomszédban a várbeli Úri utcával. Kivétel volt 15-e, minthogy e napról 16-ára, mikor Újpest felé csatároztunk, Tagskorporáloskodtam. 18-án királyunk születésnapján jómagam is ott díszelegtem 5 óra hosszat a Vérmezőn, du. pedig elmentem a Bayadér próbájára a Budai Színkörbe, és sajnáltam a darabot, hogy ily méltatlan helyen kell napvilágra lépnie. Ugyancsak tegnap folyamodtam Székesfehérvár város tanácsához az odavaló főreáliskolai történettanárság elnyerhetéséért, minthogy [Nagyváradon untauglich voltam. Ez a pályázat ügye [sic!], gondolom, már 1 hét alatt eldől. aug. 20. „A dicsőséges szent jobb kéz” ünnepének utcai bámulói közt voltam én is. Én bizony azt hittem, nagyobb nemzeti ünnep ez nekünk; kevéssé látogatott volta az ellenkező mellett látszik bizonyítani. Aug. 22-ről 23-ra benn háltam a cimice-raktárban, a kaszárnyában, lévén bráccságbeli (Bereitschaft) altiszt. - De. önkéntesek in corpore, engedély mellett megnéztük a fővárosunkra 48 ágyúüregből pislokodó Citadellát. Apró mű ez, de hát én nem láttam nála nagyobbat. Vannak egyes fix vonalak; csak irányába kell egykoron hozni az ágyúkat, hogy furcsa állapotokat csináljanak Budapesten. Nálunk talán egyetlen a maga nemében a kis fellegvár ciszternája, melyben esővízből összegyűlt, s mint magam is ízleltem, kitűnő minőségű víz van, mely 1-1 l/i századnyi őrséget egy nyáron át kényelmesen táplál s lát el mosáshoz, főzéshez való mennyiséggel, akkor is, ha egy ily nyáron csepp eső sem hull is bele. Kisebb-nagyobb ágyúi érdekes gyűjteményt képeznek, s a „Waffenlehré”-ből bizonyosan többet profitíroztam e nap, mint máskor heteken át. - Vezetőnk egy szíves tüzérfőhadnagy volt. Este a Várszínházban adták Farkasék Bayadérját. Soknak igen tetszett, kivált a szöveg, egyes jelenetek zenei részletei várakozáson felül is sikerültek, hanem persze a zenekar átalában véve miserabilis, a paptenort pedig éppenséggel akasztani kellett volna. Taps - quantum satis. aug. 24. Egészen Mariaeinsiedlig csatároztunk. Futottam annyit, hogy nem egyhamar többet. Este én is ott bámészkodtam a Lánchídon, hogy érkezik meg a Bécsből Budapestre leúszó Boyton „kapitány”, a maga amerikai lobogós úszóöltözetében. Roppant néptömeg gyűlt össze, - ezt magát is érdemes volt nézni. A gyerekek csaptak neki olyan ovációt, hogy az ember hasát fogta nevettében. Hanem én, bosszús lévén egész nap, nem nevettem, ergo nem is fogtam a hasamat. Nyár közepén oly kitűnő náthával vagyok megáldva, hogy annál ugyan télen sem várhatok különbet. aug. 26. Budakeszi és a Szépjuhászné közt csatároztunk; az én Schwarmom vadkörtét evett; ehhez kellett egy egész délelőtt.
