Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
104 Márki Sándor naplói I. 1875 fiú Aradon van) igen figyelmes. - Anya, lány szellemes és olvasott nő, az utóbbi elég csinos is és amellett beszédesek lévén, társaságukban hamar múlik az idő. dec. 25. A „Telbisz et Cons.” pozsonyi céggel már régen nem érintkeztem. Ezt az estét velők lumpoltam el. Mondják, hogy Reviczky a Pozsonyvidéki Lapokba írt tárcacikkében rólam is megemlékezik, mint ki „vele és Gáspárral Pozsonyban egy tálból ettem a cseresznyét”. (NB. soha sem fizettünk egymásnak vacsorát, soha sem ülvén egymáshoz oly közel.) Én hármunk közt a legkevésbé tehetséges versíró vagyok; szorgalmam azonban igen nagy. - E nevezetes triász egyik tagja, Gáspár a jövő évben akarja kiadni válogatott költeményeit. A Telbisz-féle consortiumban közös erővel elvégeztük, hogy ez a fiú, kitől egykor sokat vártunk, elfuccsolta jövőjét. dec. 26. Szent karácsony sátoros ünnep, s csak egyszer esik egy esztendőben (az igaz, hogy aztán el is tart két napig), de mi, vitézek azért tegnap is 3 óra hosszat voltunk „iskolá”-ban s ma is „égrecéloztunk” - csákóban. - Du. egy-két látogatás, nevezetesen a házinépnél tea éjfélig - ez a nap története. A program eredetileg úgy hangzott, hogy du. napos leszek a kaszárnyában, ezt a dicsőséget azonban egy kolléga vállalta magára. dec. 27. Mint az Ellenőr írja, Pálffy Zsigmond kir. táblai bíró Promontoron agyonlőtte magát. Valami két hét előtt láttam utoljára. Derék, jókedvű ember volt, kivel egy időben sokat beszélgettünk a Wimmerben (a mai Báthory kávéházban). Jelen évi naplómat éppen egy általa elbeszélt adoma nyitja meg. dec. 28. Másodízben találkoztam a Petz-ben egy jó arcú öregúrral, ki volt kapitánynak adta ki magát. Rettentően példálózgatván, hogy nyugdíját csak 31-én kapja meg, s hogy a jún. 26-i szerencsétlenség által tönkretett családjának addig betevő falatja sincs, adtam neki 1 frt-ot, „ha meg nem sérteném vele”. Dehogy sértettem meg. - Este azután meghallottam, hogy neve Szántó, családja szegényes ugyan, de megvan mindennapi kenyere, s hogy a jeles apát otthon napokig sem látják, vendéglőkben lévén elfoglalva - mint vendég. dec. 30. Lapom nyomdájában (Weiszmann testv.) ma voltam először, pedig 13 hónap óta készült ott Értesítőm. dec. 31. Balogh Pál nagyon csodálkozott, hogy a Figyelő szerkesztését Ábrányi Emil vette át, nem én, holott neki maga Szana mondta volna, hogy én leszek utóda. Erről azonban köztünk szó sem volt, s én Szanával október óta mindössze is csak egyszer találkoztam. Este a tanárjelöltekkel temettem az óesztendőt a Loog-ban stb. Brúder: Rad- linszky és Zima L. Ébren vártuk be az új évet, és csak anno domini 1876. vetődtem haza. A lefolyt évben fejeztem be az egyetem látogatását s léptem - igaz, csak igénytelen helyre - a padokból a padok elé. Kényelmes természetemet tanúsítja, hogy már most le nem tettem a tanári vizsgálatot; mennyivel szabadabban mozognék az „új” évben, melyben ezer a tennivalóm, holott a titkos jelszó, úgy látszik, a „halogatás” marad. A katonaság fáradalmainak tág köpenyegével takarom be mulasztásaimat.
