Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Rácz György: Gyula az Árpád-korban
RÁcz György f Gyula az Árpád-korban 75 sa miatt a régió településtörténetének lexikonában a fantom falu önálló szócikket és nyelvészeti magyarázatot is kapott.18 A kutatók több nemzedékét egyetlen betű félreolvasása vezette félre. Az eredetiben ugyanis ez áll: Scer. A kiadás hibájára és a helyes olvasatra Györffy György figyelt fel a történeti földrajzi munkálatainak adatellenőrzései közben. (Szer cédulája a Zaránd megyei falvak között.). Mivel éppen ott említi az 1232-es határjárás Scer földjét, ahol Szeregyháza nyomait megtalálták, az említett 2000-ben megjelent publikációban azonosítottam a két települést. A falut többet nem említik a források, feltehetően a tatárjárás idején vagy később, még a XIII. században elpusztult, XI-XII. századi temploma azonban még tovább állt, így lett a pusztává vált egykori falu neve Szeregyháza.19 A régészeti irodalomban ehhez képest 2005-ben még mindig azonosítatlan a hely: „A lelőhelynek az oklevelekben említett falvakkal történő azonosításakor két lehetőség is fölmerülhet: Szánna és Szerhet egyaránt lehetett. Mindkét település Árpád-kori előzményű középkori falu volt. Első említésük 1232-ből, utolsó pedig az 1560-as évekből származik. Templomukra írott források nem utalnak.”20 így elbeszélünk egymás mellett, ahelyett, hogy minden szakterület hozzájárulna az adatok pontosításához és a puzzle kirakásához. Hibás az a - régészeti körökben időnként hangoztatott - szemlélet, miszerint a településtörténetben kizárólag a régészet tud újat mondani, sőt, az Árpád-kori településeket illetően ma már kizárólag a régészet illetékes az autentikus véleménynyilvánításra. A régészeti módszer lehet elsődleges, ha az írott források adatait is ugyanolyan alaposan elemzi mint a régészetieket. Az írott forrásokkal foglalkozó történettudomány inkább a XIV. századtól tud érdemi információval szolgálni a középkori falvak, települések történetét illetően. Magyarországon a középkori faluszerkezet a XIV. század utáni állapotában meglehetősen stabilnak bizonyult, a nagyjából azonos méretű beltelkek kijelölésével megszilárdult az a falukép, amely esetenként a XXI. századig is fennmaradhatott.21 A kora Árpád-kori 18 „Scep földje, Zaránd m. (1232: Scep) Gyula és Kisjenő között feküdt... Amikor a közös nemzetségi földet a tagok felosztották egymás között, mindenki a saját földjére költözött. Így tehetett Scep (Szép) is, akinek nevét fenntartotta az oklevél, ám a hely neve többé nem fordul elő. Az okleveles említéssel azonosítható régészeti adatok nincsenek. A helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Mint személynév, Scep, ’Szép’, testi tulajdonságra utaló neveink sorába tartozik.” Blazovich: Települések 251. 19 Rácz: Elek 66. 20 Szatmári: Békés 123-124. 21 Szabó István: A középkori magyar falu. Budapest, 1969.; Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Budapest, 1971.; Maksay Ferenc: A magyar falu középkori településrendje. Budapest, 1971.; Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Budapest, 1993. 199-207.
