Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
Dusnoki-Draskovich József 5 Gyula város településtörténetének kezdetei 63 kapta még 1419 előtt. XVI. századi forrásokból visszakövetkeztetve úgy vélte, hogy Gyula néhány további kiváltsága is Maróthitól származhatott: szabad királyi városok módjára okleveleket állíthatott ki az adás-vevés- ről, adóját maga szedte és polgárai felett részben maga bíráskodhatott.210 Ezeket Scherer is megismétli, de ő még korábbról, az Anjouktól és a Lo- soncziaktól eredezteti Gyula privilégiumainak egy részét (bíró- és elöljáróválasztás, vásárjog, vámmentesség az uradalmon belül).211 Nem állítjuk, hogy e visszakövetkeztetések alaptalanok, de az Anjouk korából egyetlen konkrét forrásadatra sem támaszkodhatnak és a Losoncziak idejéből is csak néhány értékelhető mozzanatra tudtunk hivatkozni. A Maróthiak birtoklása alatt pedig mindössze annyiról tanúskodnak az okleveles források, hogy Gyulának hetipiaca volt és már nemcsak birtoknak, hanem - mint fentebb idéztük - mezővárosnak is (oppidum, civitas) nevezték. A város pecsétje (amely valóban bizonyos önkormányzati jogok meglétére utal), egyházai, a vár mint uradalomközpont és rezidencia felépülte azonban mind további súlyok a mérleg serpenyőjében. A XV. század első felében már gyulai származású diákok is feltűnnek a külföldi egyetemeken. Emellett legalábbis megindult a közvetlenül Gyula mellett fekvő falvak Gyulába olvadása, mert Újfalu 1422-ben már utcaként szerepel.212 Feltételezhetjük, hogy Gyula kezdett városiasodni és egyre több vonatkozásban városi szerepkört betölteni, így nemcsak egy-két kiragadott ismérv alapján sorolhatjuk ebben az időszakban a mezővárosok közé. A település lélekszámáról azonban még nincsenek adatok. További mintegy jó évszázados történetét tekintve viszont azt mondhatjuk, hogy még minden téren nagyarányú fejlődés előtt állt, amely által az ország mezővárosainak élvonalába emelkedett. Jogi szempontból a XV. század második felében már majdnem elérte a csúcsot. Ebből az időszakból, illetve a XVI. század első évtizedeiből maradtak ránk azok a dokumentumok, amelyek a mezőváros egyes szabadságait konkrétan megfogalmazzák. A Maróthiak magvaszakadtával 1476-ban a gyulai uradalom egy időre ismét királyi tulajdonba került. Mátyás király még ugyanazon évben az ország egész területén mentesítette a gyulai polgárokat mindenféle árujuk után a vámfizetés kötelezettsége alól.213 1482-ben Mátyás fiának, Corvin 210 Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 140. és Gyulának, a gyulai uradalomnak és a gyulai várnak keletkezése. 96-97. Vö.: GyO 46-47., 49., 67-68. 2,1 GyT I. köt. 46-47. 212 Tizenhárom diák a bécsi, öt a krakkói egyetemen tanult. 1415-1525 között Békés megyéből 63 diák iratkozott be külföldi egyetemre, ebből 56 fő (89%) Gyuláról származott. (Szögi László: Békés megyei hallgatók az európai egyetemeken 1918 előtt - Bárka. 2010/6. 84-88. és GyT I. köt. 52-53.) Újfaluról Karácsonyi: Békésvm. tört. II. köt. 140. és 332. 213 GyO 22-23. A királyi tulajdonban lévő Gyulát Mátyás király oklevele „civitas”-nak, városnak nevezi, Corvin János kiváltságlevele viszont jellemző módon csak „oppi- dum”-nak, vagyis mezővárosnak. Vö. még: Blazovich L.: i. m. 355-356. és Bácskai V.: Gyula gazdasága és társadalma a XV-XVI. században. 19.
