Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Dusnoki-Draskovich József: Gyula város településtörténetének kezdetei
34 Gyula város történetének kezdetei Regestrumban 1213-ból olvasható az első adat, 1214-ből ismert a vármegye első ispánja, 1221-ben említik először a vár földjét, majd 1226-ban a vármegyei katonaság tisztjei szerepelnek. A várszervezet felbomlása előtt utoljára 1295-ben említik a békési várnagyokat és várjobbágyokat.95 Tehát a XIII. században már volt valamilyen vár Békésen, talán egy egyszerű, cölöpökből épült palánk. A meglehetősen szerény várbirtokok is a megye késői létrejöttére utalnak. A „békési Vata” megjelölés tehát valójában félrevezető, mert Vata vára nem Békésen volt, és Békés megye sem létezett még 1046-ban. Györffy egy helyen az alföldi nemzetségekhez tartozó hegyvidéki nyári szállásföldek központjainak példájaként tesz említést a Csoltok uralta Kraszna váráról, vagyis ezt az először a XI. század végén említett várat is a Csoltok birtokában lévőnek vélte.96 Ennek közelében is volt egy fontos hágó, a Meszes-kapu. Mint korábban idéztük, Györffy szerint a Csőit nemzetség a Berettyó torkolatvidékén lakott, és e téli szálláshelyről a Berettyó partján haladva érkezett Krasznába, a hegyvidéki nyári szállásra. Ezzel szemben a csolti birtokközpont Vésztő közelében a Sebes-Körös régi medre (Holt-Sebes-Körös) mellett volt. Akkor még nem ennek közelében, Nadánynál (Körösladány) torkollott a Berettyó a Sebes-Körösbe, hanem Mezőtúrnál. A másik birtokközpont, Gerla pedig a Fehér-Körös mellett feküdt. Úgy tűnik, hogy a Csőit nemzetség már a XI. század közepére két ágazatra vált szét. (Itt még a törzsi-nemzetségi társadalom valós vagy fiktív vérségi alapon szerveződő nemzetségéről van szó, amelyből a XII. században emelkednek ki a főúri nemzetségek.) Ily módon Vata ágazata Gerlától kiindulva vonulhatott a Sebes-Köröshöz és annak mentén (tehát nem a Berettyó mentén) haladva, dél felől jutott a krasznai nyári szálláshoz. Ezt igazolja, hogy ezen az útvonalon állott váruk, Sebes is, amely központból uralhatták a környező bihari, krasznai és kolozsi vidéket. A nemzetség másik ágazata esetében azt tételezhetjük fel, hogy a csolti téli szállásról kiindulva vonult a Kettős-Köröshöz, majd a Fehér-Körös mentén a Makra-hegység völgyében fekvő, Zaránd megyei Csőit és Felgerla (Köszend közelében) nyári szállásokra. Bár a Csőit és Felgerla helynevek valóban szálláspárra utalhatnak, meg kell jegyeznünk, hogy csak viszonylag későn, de legalább még az Árpád-korban bukkannak fel a forrásokban (először közvetve 1271-ben). Néhány adat azt valószínűsíti, hogy a Csőit nemzetség még további területeket is birtokolt. Külön figyelmet érdemel a Vata ág kaproncai uradalma Arad megyében, bár először csak 1350-ben említik.97 Kapronca 95 VR 167., 189., 269. és 291., Wenzel G.:Árpádkori új okmánytár. XII. köt. 574-575. (Vö.: BHT 40-41.) 96 Ispáni vár lett, ispánját 1164 táján említik. Györffy: István király és műve. 209. és TF III. köt. 515-516. 97 ВО I. 22. Vö. még: ВО I. 136. és Csánky: i. m. 782.
