Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)

Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén

Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén

149

E

\

2

helyét ismét azonosítanunk, s 1985-ben és 1986-ban a korábbi kutatási eredményeket újabb ásatásokkal hitelesítenünk, illetve pontosítanunk. A templom körüli temetőből ekkor 25 sírt is feltártunk. A település teljes kiterjedését szintén ekkor állapítottuk meg, melyet 1992-ben ellenőriztünk. A templomnak két építési periódusát lehetett megállapítani. Az első, kisméretű, kb. 10 méter hosszú és 6 méter széles, egyhajós, belül patkóíves szentéllyel záródó templomot a XI-XII. században építhették. Később - talán a XIV-XV. században - az épületet nyugati irányban kibővítették, s a templomhajó így meghosszabbított falainak nyugati sarkait, valamint a régi és az új falak találkozási pontját egy-egy támpillérrel erősítették meg. Az épület hossza a bővítést követően 15,5 méterre növekedett, míg szélessége megmaradt a korábbi 6 méter körül. A sírokból előkerült szegényes leletek a temető korát ugyancsak az Árpád-korra és a késő középkorra határozzák meg. A településről tudósító utolsó okleveles adatok a XVI. század közepéről származnak, a falu a rendelkezésünkre álló adatok alapján az 1550-es években vált végleg lakatlanná.54 (16. kép 1-2.)

G

yula határának délnyugati részén, a Szabadkai-ér partján elhelyezkedő régi, elpusztult falu templomhelyét még több XIX. századi kéziratos térkép is feltünteti. Huszár Mátyás 1822. évi térképén például a

54 Scherer 1938.1. 39; Szatmári 1996a. 41-52; Szatmári 2005. 146-147; MRT IV/4. Gyula 6. sz. lelőhely, Szatmári Imre 1985. évi helyszíni szemléje, illetve Berecz-Kocsor-Szat- mári-Vágó 1992. évi terepbejárása.

BOLDOGFALVA

lő. KÉP

Szentbenedek.

1: a középkori falu helyszínrajza, 2: a település templomának feltárt alapfalai