Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén
Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén 147 azonosítását és az ásatás hitelesítését, valamint a templom alaprajzának pontosítását 1985-ben végeztük el. Újra feltártuk a település több perió- dusú templomának alapjait, s a temető területén 86 sírt (az egyik biztosan korábbi, gepida volt). A sírokból XI-XVI. századi leletek kerültek elő, jelezve a település, illetve temploma fennállásának korát. A templomnak három építési periódusa volt. Először, még a XI. század folyamán, döngölt agyagalapozású, 2,4 méter belső sugarú körtemplomot építettek, a keleti oldalon kialakított szentéllyel. A XII. században vagy a XIII. század első felében a rotunda északi oldalához egy 3,9 méter belső átmérőjű, kör alaprajzú épületet emeltek, amely valószínűleg családi temetkezőhely lehetett. Később valamikor - legkorábban a XIV. század elején - ezt az épületegyüttest lebontották, s helyére egy teljesen új, egyhajós, négyszögletes szentélyzáródású templomot építettek, melynek hossza kb. 15 méter, szélessége pedig kb. 9,5 méter volt. Az új templom szentélyének helyét úgy alakították ki, hogy az a falu korábbi körtemplomának helyére essen. A településnek, templomának és plébánosának kitűnő okleveles említései maradtak fenn, például az, amely az 1528 virágvasárnapján a templomban megtartott barkaszentelésről is megemlékezik. A település a XVII. század folyamán néptelenedhetett el. Teljes kiterjedését az 1991-ben és 1992-ben végzett régészeti terepbejárások nyomán határoztuk meg.52 (14. kép 1-4.) GYULA 144. LELŐHELY, KERESZTES-HALOM G yula és Szabadkígyós több évszázados határvonalán emelkedik a Keresztes-halom, melynek közvetlen környékén az Árpád-korban egy falu helyezkedett el. A halmot már a XIX. századi kéziratos térképek is jelölik. A település templomát a halom tetején építették föl, melynek helyét az 1991-ben végzett terepbejárásaink során azonosítottuk, majd 1992- ben ásatás keretében fel is tártuk. A 14 méter hosszú, kb. 8 méter széles, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom mellett 10 sírt is sikerült kibontani. Az egyikben XII. századi halotti obulus került elő. A templom és a templom körüli temető használatát leginkább a XII. századra határozhatjuk meg, de a templom felépülhetett már a XI. században, pusztulásának időpontja pedig a XIII. századra is átnyúlhatott. A faluhelyen késő középkori leletek nem fordultak elő, ezért biztosan állítható, hogy a 52 Huszár 1822. 42. szelvény: „Fövényes Ér” és 54. szelvény: „Kápolna FI.”; Scherer 1938. I. 35; Szatmári 1996a. 23-41; Szatmári 2005. 113-114; MRT IV/4. Gyula 4. sz. lelőhely, Gábor-Jankovich-Cs.Szabó-Szatmári 1985. évi, Berecz-Márkus-Szatmári- Vágó 1991. évi, Berecz-Kocsor-Szatmári-Szántó 1992. évi terepbejárása.
