Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)

Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén

Szatmári Imre f Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén

131

területén szintén előkerült a település több periódusban épült temploma, a temető területén pedig 86 sír.10 Szentbenedek falu templomát ugyancsak megtaláltuk, és a templom körüli temetőből két ásatás során összesen 25 sírt tártunk fel.11 A középkori Györke templomának helye sajnos napjainkban egy tanya udvarára esik, így annak csak a templom körüli temetőjét azonosíthattuk 16 sír feltárásával.12 A szabadkai határrészen ugyancsak megtaláltuk azt a középkori temetőt, ahol Implom József is kutatott, de a XIX. századi kéziratos térképeken külön is megjelölt templom helyén- valószínűleg a kiemelkedés jelentős mértékű eróziója miatt - az épületnek már nem maradt nyoma, és mi is csak a templom körüli temető sírjaira bukkanhattunk.13

Gyula környékének középkori régészeti történetéről a fenti kutatások után az 1990-es évek hoztak jelentősen új eredményeket. 1991 és 1997 között ugyanis tervszerű régészeti lelőhely-felderítéseket, szisztematikus terepbejárásokat végeztünk az MTA Régészeti Intézete és a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága közös kutatási programjában, s ennek eredményeként Gyula határában 601, Gyulavári határában pedig 155 régészeti lelőhelyet találtunk és dokumentáltunk. Ezek természetesen nemcsak középkori, hanem a legkülönbözőbb korú (őskori, népvándorlás kori, középkori) régészeti lelőhelyek, viszont tény, hogy közöttük igen sok az Árpád-kori, s kevesebb a késő középkori lelőhely is. A terepbejárások eddigi tapasztalatai és a középkori településkutatások eredményei azt mutatják, hogy az Árpád-korban még sokkal több, de szétszórtan elhelyezkedő, s leggyakrabban kis kiterjedésű lelőhelyekkel kell számolnunk, és e laza szerkezetű települési rend csak a késő középkor időszakára változik meg a XIII. századi nagy gazdasági és társadalmi átalakulás következtében. A késő középkorra ugyanis a korábbiaknál sokkal kevesebb, viszont népesebb s nagyobb határral rendelkező, néha jelentősebb kiterjedésű település válik jellemzővé. Az Árpád-kor végére s a késő középkor elejére (a XIII- XIV. századra) tehető ezek szerint az első nagy településszerkezeti átalakulás, melynek egyik jellemzője az Árpád-kori falvak jelentős részének elnéptelenedése, pusztává válása. (A másik, ehhez hasonló nagyságrendű átrendeződésre majd csak a XVI. század végén, s a XVII. század folyamán- részben a tizenöt éves háború, részben pedig a török hódoltság következtében - kerül sor, amelynek eredményeként ismét jelentős számú, korábbi, s évszázadokon át virágzó település válik véglegesen néptelenné.)14

10 Horváth-Szatmári 1989. 378-384, 387-393; Szatmári 1996a. 23-41. - A feltárt sírok között gepida sír is volt.

11 Szatmári 1996a. 41-52.

12 Horváth-Szatmári 1989. 384-386; Szatmári 1996a. 52-60.

13 Szatmári 1996a. 61-66.

14 Jankovich 1991. 156-168; MRT 10. 7-9, 25-26; Szatmári 1994-1995. 49-50;

Szatmári 2001. 65-66, 74-76; Szatmári 2005. 15-21.