Erdész Ádám (szerk.): Gyula város történetének kezdetei (Gyula, 2015)
Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről
Gyula város történetének kezdetei 112 6. KÉP A Szent Elek kápolna és ispotály, valamint a mellette állt minaret ábrázolása századi térkép adatainak felhasználásával volt lehetséges. Mathis Zündt 1566-os látképe és Leopold Franz Rosenfeld mérnökkapitány 1722-ben készült alaprajza egymással is jól összevethetően egy kisebb templom- épületet jelöl a szóban forgó területen. A Zündt-féle metszeten „Spital” elnevezéssel jelölt templom azonos a más forrásokból ismert középkori Szent Elek kápolna és ispotály épületével. A gyulai plébánia Historia Do- musa szerint 1715-ben az elnéptelenedett Gyulára érkező első katolikusok egy török mecsetben alakították ki első templomukat. A mecset épülete a török időket megelőzően keresztény templomként szolgált, ezért is alakították vissza katolikus templommá 1715-ben. Rosenfeld 1722-ben készült alaprajzán jól azonosítható ez a templomépület, amely mellett egy karcsú minaret magasodik, körülötte kicsiny temető terül el (6. kép). A minaret egészen a ma álló templom megépítéséig fennmaradt, csak 1775 után bontották el. A Historia Domus arról is megemlékezik, hogy a katolikus hívek megnövekedett létszáma miatt 1744-ben a korábbi templom (Szent Elek kápolna és ispotály) alapjaira egy új templomot építettek, amelyet néhány évtized múlva, 1775-ben, a mai templom építésekor bontottak le. Összefoglalva elmondható, hogy a mai belvárosi katolikus templom megépítése előtt, a templom területén két korábbi templom is állt. Az első a Szent Elek kápolna és ispotály épülete volt, amelyet előbb török mecsetté, majd ismét katolikus templommá alakítottak, a második pedig az előző templom alapjaira 1744-ben épített újabb templomépület, amelyet a mai templom megépítéséig használtak. A régészeti megfigyelések és a részletezett
