Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)
II. FORRÁSOK - Czeglédi Imre: Társasélet, szórakozás, ünnepek egy kisvárosban.- Újságcikkek a Békés 1896. évi számaiból
társulatot, mely különben ama, kulturális szempontból felfogva, kiválóan üdvös célt is tűzte ki maga elé, hogy a hazában elterjedt idegen nyelvű, idegen romlott ízlést terjesztő orfeumokat kiszorítsa, s helyette magyar zenét terjesszen s a régi magyar zene kincseit őrizze meg a nemzet számára, s így történt, hogy a három előadás közül kettőt publikum hiánya miatt nem tarthatták meg. A szó legnemesebb értelmében művészi magaslaton álló társulat, melyet annak idején a redoutbeli 35 első fellépés alkalmával a legmelegebben fogadott a fővárosi sajtó, csak egy előadást tartott, ezt is oly gyér közönség előtt, hogy a pavilon nagy termére bátran mondhatjuk, hogy üres volt. Az előadás különben mindezek dacára legkevésbé sem volt kedvetlen. A Veress Sándor hatalmas baritonja, melyet legutóbb Gyulán a Káldy- hangversenyen hallottunk, most is a régi fenomenális hang, s tenoristájuk, Eőry Szabó sem marad mögötte tiszta csengésű, kellemes, erős hangjával. A Kalapom szememre vágom duett sokakat meleg érzésre hangolt, s a V. Molnár Erzsi, Szuszky Amália bájosan előadott dalai s keringői, valamint az egész kar megérdemelt tapsokat arattak. Buffójuk,£o&or Tivadar úgy eredetisége, mint ügyes mimikájával tetszést keltett, s „rímnélküli" kupiéi nagy derültséget okoztak. A közönség közönye bizonyára hosszú időre megfosztott bennünket hasonló műélvezettől, e közöny annál kevésbé menthető, mert ugyanaznap, amelyen a Veress-társulat publikum hiánya miatt előadást nem tarthatott, elég nagyszámú közönsége volt a Komló éttermének, holzengeráf 6 mulattatta a gyulai publikum ama részét, melynél bizonnyal számíthatnánk egy kis művészetpártolásra is. No de hát, de gustibus... 37 (Békés, 48. sz. 1896. november 22.) Színészek jönnek Gyulára: Halmay Imre 38 színtársulata, mely e hó közepén kezdené meg Gyulán előadásai sorozatát. Az igazgató maga - mint a legkiválóbb színtársulatoknál műr ködött jeles erő - régi jó ösmerőse közönségünknek, úgyszin-
