Dusnoki-Draskovich József - Erdész Ádám: A hétköznapok historikuma - Körösök vidéke 5. (Gyula, 1997)
II. FORRÁSOK - Antonius Hueber: Iratok, vagyis különféle mulatságos történetek évek szerint (részlet)
A nagyságos ifjú uraság különféle mulatságai Sohasem volt Gyula oly vidám, sohasem oly örömteli és víg, mint azokban a boldog, sőt fölötte boldog napokban. Nemcsak a városlakó, hanem az egész vármegye is fölötte boldognak tartotta magát, hogy egy ilyen nagy és dicső menyegzői napot élt meg, amilyen itt sohasem volt, és amilyet senki sem remélt. Hangot is adtak annak, hogy életükben nagyobb örömben nem lehetett volna részük, mint ebben, a szívüket feláldozták volna, s ifjú nagyságos uraiknak - amint csak merészelhették - kezük és lábuk alázatos csókolásával akartak gratulálni. Igen — mondtam én erre -, meg is van rá az okotok, hogy ezt tegyétek, mivel védköpenyetek most megerősödött és megnagyobbodott. A tartópillér megszilárdult, és az épület erős támaszt kapott. Legyetek vidámak és örvendjetek szívetekben. Midőn a menyegző boldog napja utáni következő nap megvirradt, minden előkészületet megtettek, hogy a templomhoz hajtsanak, ahol a plébános úr fogadta ismét az ifjú nagyságos urakat, és az egész nép a legnagyobb kegynek tartotta, ha csak távolról is láthatta ifjú urait. Az étkezés után rendszerint befogták a nyeregkocsit más szükséges kocsikkal együtt, és sétakocsikázásra került sor. Hol a szőlőskertbe, hol a nyílt mezőre, hol egy kellemes ligetbe, hol zöld erdőségbe, s eközben az ifjú Károlyi gróf gyakorta előre lovagolt és lovát egzecíroztatta. Csodálkozva láttam ekkor, hogy mily nemesen üli meg lovát, és mily ügyesen irányítja, milyen műfogásokkal kormányozza és fordítja, majd táncolva, majd szökellve, majd ugorva, majd futva, majd állva, hol erre, hol arra, milyen sebességgel galoppozik és ezerféle szökellést mutat be, hogy öröm és boldogság volt nézni. És minekutána a szabad mezőségen voltunk, mintegy ezer lépéssel távolabbra kellett mennem, akkor az ifjú Károlyi gróf heves kiáltásokkal egzecíroztatott, amiként a csapatot szokták az ellenség előtt. Akkor hol jobbra, hol balra, hol féljobbra,
