Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Erdész Ádám: Békés megye és Kossuth Pesti Hírlapja

ország életét döntően meghatározó oszággyűlési vitáktól kezdve a deresre húzott jobbágy szenvedéséig mindent megmutatott az olvasónak. A Hírlap azonban nem csupán az egyedi jelenségeket mutatta be. Hatásának egyik titka éppen abban rejlett, hogy a napi események, a törvényhatóságok működése, az ország irányítása és az alkotmányosság elvi kérdései közötti - olykor rejtett- összefüggéseket is felmutatta. A valóság tükrözése mellett a "mit és mikint" kérdésre adott válaszokban kell keresnünk a Pesti Hírlap rendkívüli hatásának másik okát. Kossuth és legkiválóbb kortársai nagy vezércikkekben és az Értekező rovat terjedelmes tanulmányaiban sorra vették a polgári átalakulás és a nemzeti önállóság minden lényeges kérdését. Elemezve, kérdezve, egymással is vitatkozva keresték az örökváltság, a polgári földtulajdon, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, a gazdasági önállósodás és a nemzeti kultúra kibontakozásának legjobb megoldásait. A Pesti Hírlap sikerének és hatásának harmadik összetevője a mérték volt. Kossuth már az idézett beköszöntő vezércikkében is nyomatékosan szólt arról, hogy az ország érdekei "millió" külön érdekből állnak össze. Politikus szerkesztőként sikerült megtalálnia azt az arányt és mértéket, amellyel az érdekek egyensúlyát biztosítani tudta. Ugyanúgy megtalálta a helyes mértéket a szükséges és a lehetséges, az "európaiasság" és a magyarság között. Három és fél év elmúltával - amikor Landerer bécsi utasításra anyagi konfliktust provokálva elérte, hogy Kossuth távozzon a lap éléről - búcsúzó vezércikkében kérkedés nélkül, de önérzettel vette számba az eredményeket. Örömmel nyugtázta, hogy a Pesti Hírlap által képviselt eszmékhez és személy szerint hozzá "annyi szép tehetség" és "annyi nemes erő" csatlakozott. A legnagyobb eredménynek azt tekintette, hogy szerkesztői működése alatt a reformellenzék olyan erővé vált, amely képes cselekvő módon alakítani a nemzet sorsát: "E párt ellenében nem lehet többé büszke szemöldökkel kicsinybevételt affectálgatni, nem lehet akkint nézni reá, mint a haladásnak nyomadéktalan, hatástalan declamatoraira; mert akár a törvényhatóságok utasításaira, s egyéb működéseire, akár a socialis [társadalmi] élet jeleneteire vessük figyelmünket, mindenütt elismerve találjuk az irányt, mellyben ezen párt kitűzött czélja felé hatályosan törekedett."

3 3 Kossuth Lajos: A szerkesztő búcsúszava. PH 1844. 365. sz. 443. p.