Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)
Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Erdész Ádám: Békés megye és Kossuth Pesti Hírlapja
elnevezni. Magyar nevelés az, ha a növendékek magyarul taníttatnak, hazafi érzelmek csepegtetnek gyönge szíveikbe, s el nem ámíttalnak holmi panslavismusi agyrémekkel, de igazi magyaroknak, azaz hazájokhoz s királyukhoz hu polgároknak neveltetnek. Azért is szorgosan kell felügyelni, hogy a tanszékek csupán hazafi érzelműek között osztassanak szét. Néhol szigorú felvigyázás szűke miatt a tanítók ezen legszentebb kötelességöket igen hanyagul veszik. Némellyek kötelességfcletti dolognak tartják a magyar nyelv tanítását, s ezért különös jutalmat igényelnek. Ennek okát ugyan könnyű átlátni a kis fizetésekből, mellyekből sok tanító alig tud eltengni, de, boldog isten! az önzés rút lobogója meddig fogja czégérezni kislelkűségünket, mikor barátkozunk meg a tiszta erénnyel, melly öntudatában érleli meg jutalmát? Illy szerénytelen uraknak kitűzném a törvényt, s aláírnám az ezt áthágó bűnét s büntetését, s meglátnám, hány találkoznék, ki térdet fejet nem hajtana. De itt némi árnyékot látszatom magamra vetni, midőn a nem eléggé lelkes s magyar tanítókat nem jutalommal, de büntetéssel szeretném serkenteni. De valljon az, ki kötelességét csak jutalom föltétel mellett akarja betölteni, érdemel e az egyebet a legszigorúbb büntetésnél s minden jóknak megvetésénél! Jutalom! tedd szívedre kezedet, s ha ott fel nem találod a pályadíjt, ám végy búcsút hivatalodtól, s fogj ekeszarvat. II. Ha valaki Bcll-Lancaster, Pestalozzi, Jacotot, Diesterweg 32 stb. tanítási rendszerét mindenütt alkalmazhatónak vélné, nem mondom, hogy csalakoznék, de rémítő akadályokra találna. Első akadály hogy sokan a tanítók közül azon jó urakról nem is álmodoztak, nemhogy tanítási rendszeröket követhetnék. És itt azon óhajtás támad bennem: bár, ha volnának tanítóképző intézeteink, a tolnai kisdedóvó tanítóképző intézet s a reformátusoknál a nagykőrösi példányul szolgálhatna. Valóban kár, hogy iskoláinkban épen a jó tanítók kiképzésére eddigelő [a] legkisebb gond sem fordíttatott. Második, s tán ennél is nagyobb akadály a sok növendék (Szarvason heten tanítunk, mégis jut egyre-egyre 200 növendéknél több; jövő ősszel új iskolát nyit egyházunk, s fogadom, cz által sem lesz egynek-cgynek kevesebb tanítványa, mert amint tapasztaltam, az iskolák szaporításával szaporodik az iskolásgyermekek száma is; egyházunk dicséretére mondhatom, hogy az iskolákra nagy gondot fordít, majd minden évben új tanodát építtet, s hogy a tanítási díj el ne riassza a szegényebb apák gyemekeit, azt eltörölve, önerszényéből fizeti tanítóit, az árva gyermekeket azonfelül ruházattal is ellátja, csak hogy ez által a tanítás üdveiben részesülhessenek), mert ha 30 növendékkel csudákat lehet tenni, 200-al nehezebben fog az sikerülni. Vegyük föl továbbá, hogy mint nálunk is, a kisebb gyermekek a nagyobbaktól el vannak különözve, ugyan mitly szerfeletti munkába kerülend, hogy illy 200 apró szentet pár hó alatt vagy olvasva írni, vagy írva olvasni megtaníthass, ha még azt is meggondolod, hogy cz a gyermek igen rendetlenül jár az iskolába, s mit ma tanult, holnap elfelejti. Hány aztán a tökkelütött ficzkó, ki több hetek alatt tanulásában a nagy A-ig sem jut el? Illy körülállásokban kénytelen a tanító, betűző és szótaglaló osztályokat állítani, ha ki akarja kerülni a kudarezot, melly őt semmi cselre ki nem kerüli, ha Pestalozzi vagy más rendszerét követi. Ezekből azonban senki ne következtesse, mintha én a fennevezettek tanításmódját rosszalnám. Mindig azt mondom én, hogy a betűzés és syllabizálás valóságos idővesztegetés, mert az olvasást nem könnyíti; s épen ezért a magyar nyelv tanításában nem is használom, mert ott, több időt engedvén magamnak, a gyermekkel azonnal olvastatok. És szabad e sejtetnem, hogy ha próbatétek nem léteznének, a tanítás és nevelés sokkal inkább sikerülni? Tekintsünk e részben a külföldi iskolákba. És elhiszitek e azt, ha mondom, hogy - teszem azt - Poroszországban sokkal könnyebben megy az oktatás, mint nálunk magyaroknál? Midőn ott a gyermek szüléitől is sokat tanulhat, addig nálunk a Bell, Andrew (1753-1821) anglikán lelkész, Lancaster, Joseph (1778-1838) kvéker lelkész. A 18-19. század fordulóján alkalmazták a Bcll-Lancaster-féle "kölcsönös oktatási módszert": a tanítók csekély száma miatt a nagyobb diákok tanították a kisebbeket. Pestalozzi, Johann Heinrich (1746-1827) neves svájci pedagógus. Jacotot, JeanJoscph (1770-1840) francia pedagógus. Diesterweg, Friedrich Adolph Wilhelm (1790-1866) szabadelvű német pedagógus, pedagógiai szakíró.
