Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)
Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Erdész Ádám: Békés megye és Kossuth Pesti Hírlapja
VIDÉKI LEVÉLTÁRCZA Orosháza (Békésben), tavaszutó 19. Tegnap esperességi gyűlés tartatott, mellyet az cgyházszék előzött meg. Ezen az orosházi új lelkész panasza fordult elő, kitől községe szénahiány miatt az évenkint adni szokott takarmányt megtagadta. Az egyházszék azon nézetből indulva ki, melly szerint egyházaknak a lelkész fizetését kisebbítni nem szabad, mert a teher a nép számával növekedik, a lelkésznek fuvarától 4 p[engőforin]tot ítélt. - Magából a gyűlésből távol volt minden lelkesedés, s a szőnyegre került tárgyakon siettetve ment keresztül, nehogy a jelen volt tagok lovai sok szénát emésszenek fel. A többi közt egy lelkésznek özvegye tartozását árvái tekintetéből elengedtetni kérte, s csak nagy bajjal nyerhetett kedvező határozatot, holott gazdagabb világi adósok nem is szólíttattak föl tartozásaik lerovására. - A népnevelés tárgyában választmány volt kiküldve azon megbízással, hogy az egyházaktól bejött adatok nyomán véleményt készítene, azonban a választmány csak a gyűlés előtti nap alkonyatakor ülvén össze egy pár órára, azt jelenté, hogy e tárgy, terjedelmessége miatt hosszabb időt kíván. Közügyeinkben általában hanyag gondatlansággal járunk el, hivatalos levelezéseinkben semmi rend, a tárgyak évről évre halasztatnak, s gyakran hazafiúi aggodalomból eredő nyilatkozás nevetségessé tétetik, mint például azon indítvány, melly szerint sürgettetett, hogy a fő lelkész szólíttassék fel, leveleit magyar nyelven írni az esperességhez. - Kezd ugyan már köztünk is fakadni egy kis jóindulat, de ennek a testületi pangás és lelketlcnséggel szüntelen kell küzdenie. - Simon Ist[ván] 21 (1841. nyárelő 12. 47. sz. 393. p.) Orosházáról. Simon Istvánnak az itt tartott evang[élikus] esperességi gyűlésről a P. Hírlap 47-ik számában közlött tudósítása általában csak vádakat és pedig keserű vádakat foglal magában. Azonban erősen hiszem, magasztaló dicséretet írt volna arról ugyanazon toll, ha a közlőt, mint ő tán igenis hitte, az esperességi gyűlés egy szívvel szarvasi oktatóvá kiáltotta volna ki; de e részben kínálkozása visszhangra nem talált. Igaz ugyan, hogy várakozásábani csalatkozása annál inkább fájhatott, minél nagyobb elbízottsággal tudta ő a czélba vett oktatószéket már ez év elején egyenesen magáénak hirdetgetni, mégpedig hírlapi úton. Et ecce hinc illac lacrymae! 22 és azért, miután S. I. a gyűlés színe előtt némi heves és sértő kifakadásai miatt rendre igazíttatott volna, fölhevülten elhagyá a tanácskozási teremet, bosszús rágalmait tüstint koholandó. - Balassa Pál evang[élikus] lelkész 23 (1841. augustus 21. 67. sz. 564. p.) Orosházán keresztül utaztamkor egy kellemetlen nesz érinté füleimet, mellynek kihirdetése kötelesség. Van Orosházán olvasóegyesület; korszerű alapszabályainak dísze az, miszerint minden becsületes ember lehet tagja. Ennek szellemében egy ottani haszonbérlő, nemes buzgalmú izraelita, ez egyesületbe bemehetésért esedezik. A nem teljes, de nagy számú (praesentes concluant) 24 közgyűlés, a kislelkűség s balhit salakjaiból kivetkőzve, a folyamodót kész akarattal befogadja, mint becsületest; s a dolog be lett volna fejezve, ha kis idő múlva egy büszke irat az egyesület csendjét meg nem zavarja. Három uradalmi tiszt ugyanis, köleSimon István - szarvasi birtokos. I lírlapi cikkek, aprónyomtatványokban megjelent versek szerzője. Nem ez volt az egyetlen vitája; egy alkalommal - midőn túlzott önbizalommal hirdette müveit - Arany János is megcsípkedte Hissé egyik tréfás versében. És íme, ez az oka a bajnak! Balassa Pál (1812-1858) 1838 és 1850 között orosházi evangélikus lelkész. Kisebb munkákat publikált Orosháza történetéről. A jelenlevőket értve. 21 22 23
