Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

mányőrző miliőbe? Kimondott halászdala egyetlen egy sincs, holott ahogy Banner Jánosnak a köröstarcsai halászok életét és munkáját megörökítő színes néprajzi tanulmánya és Nagy Gusztáv mindössze egy-két alkalomra támaszkodó gyűjtése is igazolják - a "kettőskörözsi halászat" mindenkor élénk érdeklődéssel kísért, nagyon is fantáziagyújtó foglalatosság volt Tárcsán. Mi magyarázza, hogy ennyi szemlélet - és gondolkodásbeli különbség ellenére Petőfi szívesen időzött Szakái Lajos baráti társaságában. Való igaz, hogy 1849. júliusában, mezőberényi tartózkodása idején, át-átkocsikázolt hozzá Gyulára, s ahogy Bonyhai Benjámin állítja, éjfélekig eltársalogtak Szakálnak - a honvédelmi és toborzási ügyek irányítására létesített 10 tagú megyei választmány tagjának -, a vármegye főjegyzőjének Szarvasi utcai (ma Jókai utca) lakásán az akkor éppen ott tartózkodó Sárosi Gyulával együtt. Fel sem tételezhető, hogy a szomorú katasztrófa előestéjén izgalmas irodalmi-művészeti kérdések tisztázásának a vágya hozta őket össze. Nem. A Habsburg-megtorlás kísérletétől űzött, családjával Mezőberénybe menekülni kényszerült Petőfi Szakáltól, a vármegye legilletékesebb, legbeavalottabb tisztviselőjétől mindenekelőtt a szabadságharc pillanatnyi állásáról, a közhangulatról kaphatott őszinte tájékoztatást. A "békési magányban" nagy szüksége volt erre, mégha egy nem sokkal korábbi baráti levélben - megundorodván a közéleti vezérek kapkodásától - ilyen keserű vallomást tett Aranynak: "...vajha soha többé a nyilvánosságnak még csak a küszöbére se kényszerítene sorsom,..., mely perczben végképp felejteni, hogy hazám van, tökéletesen boldog vagyok." Az ilyen kába állapot azonban csak gyorsan tűnő sötét felleg volt élete egén. A valóság - a "szörnyű idő" észbontó kételyei elől nem tudott menekülni. Mohón kereste hát Szakái társaságát. Örült, ha Bonyhaival Gyulára mehetett, hiszen nyílt szívű költőtársa révén a szinte már naponta gyűlésező védelmi bizottmány "határozataiból" s a megyeházán tömegesen jelentkező ideges menekültek híreiből jól hasznosítható, családja szempontjából is fontos értesüléseket hámozgalott ki. Mezőberényi elszigeteltségének így lett Szakái a legfőbb információs csatornája. Az a józan ítélelű kultúrember, aki a helyzet sokoldalú, tárgyilagos vizsgálatára, a különböző irányú eredők higgadt mérlegelésére figyelmeztette Sárosival, a Lajos-tanoda népszerű és neves "hírmagyarázójával", az Arany Trombita szenvedélyes hangú költőjével együtt.