Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Elek László: Szakál Lajos az "aranytollú főjegyző"

közigazgatási rangjánál, gazdasági jelentőségénél jóval nagyobb mértékben, olykor általánosító erővel és nyomatékkal - történik hivatkozás Körösiarcsára és lakóira. Palugyay művének racionális feldolgozási módja nem sok lehetőséget kínált a közigazgatási egységek (falvak, városok) földrajzi adatainak és adottságainak szubjektív hangvételű összesítésére, Köröstarcsa aprólékosan részletező, vitathatatlan pericizitásról tanúskodó ábrázolásából ennek ellenére mégis szokatlanul erőteljes és tudatos lokálpatriotizmus sugárzik. Látszik, hogy Szakái szívből szerette szülőfaluját; egy volt vele. Nemcsak töviről hegyire ismerte, de gyönyörködött is benne. Megkapta és rabul ejtette a helység természeti és morális szépsége. Mélyen és kitörülhetetlenül szívébe véste a táj életformáját és jellegét meghatározó Körös vadregényes képét. A még zabolátlanul kanyargó, kiszámíthatatlan-kiismerhetetlcn folyóét, amely hol az erő, hol az abszolút nyugalom talányos szimbóluma volt, s amely szeszélyes kanyarulatai és tisztítatlan mederágya miatt alkalmatlan volt a teherszállító fuvarozásra. A természet titkait felfedezni akaró, robinsoni élményekre vágyó gyermek Szakái Lajos sokszor bolyongott és gyönyörködött el a Körös fantáziát mozgató "zug"-ainak szépségében (több mint 10 kanyarulat által kiformált félszigetet - zugot - sorolt fel név szerint müvében) és hallgatta kipirult arccal, átszellemülten az öregek babonás történeteit a félelmes örvények ijesztő rémeiről és hatalmáról, a messze múltból felködlő emlékezetes halászélményekről, a rémítő lidércekről, meg az egykor az ingoványos vízi világnak a portyázó törökökkel szemben védelmet és biztonságot nyújtó erejéről. Ennek a tájjal-néppel való szoros érzelmi azonosulásnak az alapját minden bizonnyal a szülői ház békét, biztonságot sugárzó, nyájas természeti-társadalmi környezete vetette meg, és a tárcsái falusi iskola nevelő munkájának, baráti osztályközösségének népi-paraszti légköre erősítette tovább, amely természetes elemként vette körül az átlagon fölüli érdeklődéssel megáldott, eszmélkedő Szakái Lajost. Elfogultság nélkül állíthatjuk, az iskola szellemével, nevelési módszerével, erkölcsi elveivel gyorsan - mondhatni zökkenőmentesen - megbarátkozott, hiszen abban 1804-07 között, vagyis a nótáriusi leendők kizárólagos végzésérevezetésére történt megbízásig apja, 1819-22 között pedig nagybátyja: Imre tanította írásra-olvasásra, egymás megbecsülésére és az erkölcsös élet szabályaira a tanulókat, a felügyeletet pedig - református egyházi iskola