Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Cseh Edit: 275 éve települt újjá Vári

megyei öi.: 59), megállapíthatjuk, hogy négy év alatt jelentős mértékben, kb. nyolcszorosára emelkedett a helység népessége. Jelentősen növekedett az állatállomány is: 74 ökör, 81 tehén, 20 ló került a rublikákba. A földmüvelés terén is hatalmas volt az előrelépés: 71 és 1/2 köböl őszi vetést írtak össze. Búza, árpa, zab és köles termett a földeken. Méhkast, szalonnát, szénát, dohányt és készpénzt is összeírtak a biztosok. Az országos összeírás szerint a váriaknak összesen 284 és 1/2 pozsonyi köböl szántójuk volt (1 köböl = 1100-1200 négyszögöl). Irtásföldet nem vallottak be. 219 kaszás réttel rendelkeztek (1 kaszás = 800-1200 négyszögöl). Szőlejük nem volt. A táblázatot követő szöveges válaszokból kiderült, hogy a váriak egy mezőben (nyomásban) használták földjeikel, melyeket egyszer szántottak vetés alá. A földet helyi szokás szerint a családfők ereje, tehetsége (facultas - igaerő állomány) alapján osztották szét. Sokat szenvedtek a Körösök áradásai miatt. Ugyanakkor a mocsaras területek ellátták a falut hasznos vízinövényekkel. Nádat használtak építkezésekhez, kerítéskészítéshez. Földjüket jónak és termékenynek mondták, amelyben 1 pozsonyi mérő őszi vetés hatszoros hozamú, míg a tavaszi négyszeres. Rétjeik elegendő szénát termettek állatállományuk takarmányozásához. Egy kaszás napi munkája nyomán két szekér szénát takarítottak be. Panaszként azt mondták el, hogy a Körösök gyakori áradásainak kitett kaszálókon gyengébb minőségű, sással kevert szénát kaszálnak. A legelők megfelelőnek bizonyultak állatállományuk nyári és téli takarmányozására. Kereskedésre nem volt lehetőségük, mert a vásáros helyek távol estek a településtől. A háztartáshoz, gazdálkodáshoz szükséges termékeket maguk állították elő. Nem is tehettek másként, mert iparos nem akadt az egész megyében. (1723-tól kezdve tesznek említést a vármegyei források iparosokról.) Erdejük tűzifa és épületfa igényüket kielégítette, de sem makkoltatásra, sem egyéb, erdőből származó jövedelemszerzésre nem volt lehetőségük. Egy kerekes lisztes vízimalmuk volt, amelyet - mint már említettük - Löwenburg újíttatott fel a Körösön. Míg az 1720-as összeírások mindegyike egy fellendülő település képét mutatta, addig az 1721-es, 15 családfő feltüntetésével, 22 ökörrel, 24 tehénnel, összesen 2 lóval, 25 köböl őszi vetéssel, és 46 köböl búzával, hatalmas visszaesést jelez. Az 1723-as összeírás Várira vonatkozó adatsora hiányzik. 1725-ben 24 családfőt és 6 lakót írtak össze. Az összeírás szöveges része szerint három évvel korábban teljesen elnéptelenedett a falu és aztán új