Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

A csehszlovák-magyar lakosságcsere történetéhez - Így látta a rimaszombati körzeti megbízott a csehszlovák - magyar lakosságcsere-egyezményt (Boross Zoltán tanulmányát közli Kugler József)

"krakselhuberek", a szepességi "cipszerek", a dobsinai "bukénerek".

4 A kitelepítés elől egyedül Stósz városka németsége menekült meg, Fábry Zoltán világhírű író nemzetközi kapcsolatai (Pen Klub és egyes nyugati ellenálló csoportok) segítségével. A párizsi békekötés előtt kettős irányban kezdődnek meg a tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország között. Az egyik a lakosságcsere létrehozása, a másik pedig 200.000 magyar egyoldalú kitelepítése Magyarországra. A Prágában folyó tárgyalások során csak részegyezmény jön létre 1946. II. 16-án. Gyöngyösi János külügyminiszter és dr. Clementis Vladimir külügyminiszterhelyettes megállapodnak a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény létrehozásában, míg a 200.000 magyar egyoldalú, paritáson kívüli áttelepítését - az "odsun"-t - a párizsi béketárgyalások során meghozni tervezett döntésre bízzák.

5 A csehszlovákiai külügyi szervek, élén Masaryk János külügyminiszterrel és helyettesével, dr. Clementis Vladóval, abból indulnak ki, hogy - Kárpátalján kívül - Csehszlovákiában 650.000 magyar él, akikből 200.000 ezer asszimilált személy; ezek egy beinduló "reszlovakizációs" eljárás során visszatérnek a szlovák "anyatesthez", azaz, majd magukat szlováknak vallják, és idők során bekövetkezik náluk a reasszimiláció. 200.000 magyart kívántak egyoldalúan Magyarország területére áttelepíteni és 150.000 magyart pedig Magyarországon lakó szlovákokkal terveztek kicserélni.

6 A párizsi béketárgyalásokon Amerika, Anglia és Franciaország egyöntetű állásfoglalása folytán a 200.000 magyar egyoldalú áttelepítésére nem kerülhetett sor. A reszlovakizációs eljárást viszont szervezetten "hajtották végre", és akik meg akartak menekülni a lakosságcsere-egyezmény keretén belül történő áttelepítéstől, minden meggyőződés nélkül szlováknak vallották magukat, jóllehet a nyelvet nem beszélték és a dél-szlovákiai magyarságAz 1930. évi csehszlovák népszámlálás Szlovákia területén 3.254.189 csehszlovák állampolgárságú személyt talált, akik közül 2.345.909 "csehszlovák", 571.988 magyar, 147.501 pedig német nemzetiségű volt. A legtöbb németet Pozsony városában (32.801), továbbá a Privigyei (14.030), a Késmárki (11.761) és a Körmöcbányái (10.622) járásokban írták össze. (In: Volkszählung... vom 1. Dezember 1930.1. Teil. Prag, 1934. 35 - 36.) A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én Budapesten írták alá. (Balogh Sándor i. m. 116.) A 200 ezer felvidéki magyar egyoldalú áttelepítésének kísérletéről: Boldizsár Iván: DonBuda-Párizs. (Magvető, Tények és tanúk sorozat. Bp. 1982. 351-369.)