Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)
Honismeret, helytörténet - Erdrnann Gyula: Természeti csapások sorozata Békés megyében 1815-1816
A többeves, ritka szerencsétlen természeti katasztrófa sorozat ellenére Békés megye válságot felmérő-elemző bizottsága megállapította: annak köszönhetően, hogy a megyebeli települések mindannyian bérellek pusztákat a folyóktól távoli részeken (Csanádban, Arad megyében), az ínség korántsem zúdult oly tragikusan a népességre, mint az ország más részein. Egyébként is - bár az őszi vetések zöme megsemmisült, a tavasziak, köztük az ez évben nagy arányban vetett kukorica is, közepesen teremtek. Mindenesetre a megye megtiltotta a községi közföldeken termett gabona eladását és a gabona iparcikkre cserélését is. A hatóság szerint a veszély leginkább Vésztőt, Füzesgyarmatot és Szentandrást fenyegette. Abban már némi évszázados reflexekre épülő - bűnbak-keresés is volt, hogy a megyei hatóság külön is kiemelte: figyeljenek a szolgabírák és községi elöljárók: "uzsorás zsidók" ne vásárolhassanak fel gabonát. Elrendelték azt is, hogy a településeken (kaszárnyák hiányában) házaknál elszállásolt katonaság csak árpakenyeret kaphat, tekintettel az őszi vetések pusztulására. Határozatba ment: az Erdélyből, Biharból "beszivárgó" idegeneket, "koldusokat", akik érvényes útlevéllel nem rendelkeznek, vissza kell küldeni (az éhínség elől az Alföldre menekülők közt sok volt a leromlott állapotú, beteg ember). Önzőnek tűnő lépés volt ez a még viszonylag jól ellátott békésiek részéről, de ne feledjük: még 1813-ban is kordont kellett állítani a pestisveszély ellen... Bizony, Belényes-vidéki "oláhok" százai kóboroltak ekkor megyénkben, s nem egyszer az út mentén haltak meg. A termények ára döbbenetesen felfutott, a szokásos tízszeresére is, elérve a köblönkénti 100 Ft-ot. Összeírták a feleslegeket és a rászorulókat, és felhívták a figyelmet a segélynyújtás kötelezettségére. A helyzet 1817-ben sem javult gyökeresen, mivel korántsem volt kedvező a termés országszerte. Óriási volt a drágaság. 1834-ben földrengés volt a megyében, ekkor repedt meg erősen a csabai evangélikus nagytemplom fala is. 1844-ben nagy tavaszi árvíz pusztított, több településen is háztól-házig csak csónakon lehetett járni. A feudalizmus utolsó nagy ínsége - ezt még említsük meg - 1846/47ben következett el. Éveken át, de főként 1846-ban rendkívül rossz volt a termés, felszöktek az árak. Ezúttal főként a Felvidéken lett válságos a helyzet, pl. Árvában, ahol a jelentős föld nélküli zsellérség teljesen élelem nélkül maradt. A Helytartótanács puhatolózott is: az alföldi "tágas" határokban nem férne-e el a felvidéki népességfelesleg, ám válaszul Békés a nagy kiterjedésű kamarai (állami) puszták létére utalt. így maradt a "szokásos" intézkedés sorozat: tilos lett gabonából pálinkát főzni, uzsorás
