Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

meretlen - vásárhelyi műtermében. Ezek közül drámai komorságával döbbent meg az a hatalmas, geometrizált tagolású koporsó-emlékmű, amelyik "Éjszaka" címen félelmetes, sírgödörbéli alul- és fölülnézelben egyszerre érzékelteti - a sűrű feketeségben felcsillanó egyetlen résnyi fehér sávval - a koháni klausztrofóbia, a földbezárlság halálos iszonyát, a saját sírvermének víziójában. Ezt a falkép nagyságú, négyosztalú pannót az életvég finisében, operáitan, fogyatkozó erővel, valósággal a halál küszöbén festette Kohán György, mintegy áldozati tárgyként, alázata jeléül az elkerülhetetlen, a beláthatatlan birodalom Urának ajánlva. Ezzel rokon szellemű, nagyméretű műveket csak pályája kezdetén festett, köztük olyan kísérteties, mitikus lények leselkedő, vésztjósló figuráját is, kik saját rémlátásaiból, vagy a Távol-Kelet szörnyábrázolásaiból léptek elő, de bemutatásukat a gyűjteményes kiállításán sem tervezte. Nyilván ezek nélkül is vakmerő vállalkozásnak érezhette a magaválasztotta festői bemutatkozást, ha arra gondolt, hogy minálunk "vidéki" piktornak lenni, gyakran a "provinciális" jelzőt vonta maga után, s ha tetejébe valakit "alföldinek" könyveltek el, ahhoz képest ez a profil afféle nagyzoló kihívásnak, szakmai csínynek is minősülhetett a "szocreál" idején. Ezért határoztam úgy, hogy a kiállítást megelőző sajtótájékoztatón felkészítem a műkritikát erre a koháni színeváltozásra. Mivel hallottam, hogy Kohánt ellenlábasai olykor heves, súlyos ecsetjárása és komor, néha dühödt szín-ütközetei alapján Toldi Miklósra célzó, bárdolatlan jelzőkkel illetik, Arany Jánoshoz folyamodva, a Toldinak feltett kérdésre - "Hé paraszt, melyik út viszen Budára?" - az irányt mutató petrencerúd helyett az ecsetre utalva, azt feleltem, hogy Kohán útja Budára, de azon túl, Párizs felé is vezet. Ez a földrajzi túlmutatásom annyiból is talált, hogy a magyar irodalomból Kohán kedvencei, Krúdy és Ady is ilyen, vidékről Pestre plántált fenoménként példázták, hogy a jelentékeny alkotások színezetét csak gazdagítja a hazai kultúránk kétágúsága, s hogy az országunkból való kitekintés vágya Párizsba hívta s ott inspirálta tehetségük, eredetiségük kifejtésére autochton művészegyéniségeinket. így a Párizsban letelepedett, zseniális Csáky Józsefet is, aki a kubista szobrászat franciaországi úttörője volt és Kohánnak valamiképp példaképe is: Csáky is a magyar vidék fiaként, méghozzá gyalog és nincstelenül ment ki a művészet Mekkájába, másrészt ő ébresztette rá Kohánt a modern képépítés kubista módszerének