Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Supka Magdolna: 25 éve halt meg Kohán György

Bensőséges hangulatok öltöttek formát ezeken a festményeken; szelíd otthonok, az enyhülés helyei, tűnődő nők voltak a motívumai, archaizált pásztorjelenetek, görög legendákat idéző ligetek, konyhaküszöbön ülő Múzsa, korsóvivő Eurydike, egyiptizáló oszlopsorok, csarnokok, titkos jelképtárgyak - egyszóval az ókor és az antik kultúra tájairól idevarázsolt figurák és formák, mikkel átstilizálta, nagy korok és stílusok keretébe vonta a valóság pőre, többnyire cseppet sem artisztikus látnivalóit. Olykor szegényes falusi szobák, konyhák bútorai váltak klasszikus, monumentális, háttéri formateremtő elemmé, vagy apró, vásári pléhkannát, csorba csészéket tett meg ezüst teáskannával ékes, pompás csendéleteinek főszereplőivé, s egy mezítlábas cselédleánykát csempészett be a kastély barokk ebédlőjébe, hogy az a levelét onnan írhassa kedvesének... Ezek a kor-, és színhelybeli áttünések Kohán festészetében nem tekinthetők a saját Ínséges sorsából fakadó ábrándképeknek, ugyanis Kohánnak veleszületett, tévedhetetlen artisztikum iránti érzéke volt, ennek révén "látta bele" az általa kedvelt korok formaízlését, építményeik stílusát, öltözékeik karakterét a saját korának és környezetének motívumaiba. Párizsban az egyiptomi gyűjteményt bújta, és a reneszánsz nagy mestereinek remekeit másolta megbízásból, ezért van az, hogy képein olykor a magyar parasztházak oromdíszeinek, a kapuk ívének, s a tanyai házak egyszerű formáinak geometriája közelebb áll a piramisok és egyiptomi templomok építészeti monumentalitásához, mint korunk modern sokemeletes, mégis kisszerű épületeihez. Kohánnál a parasztasszony fej-, és vállkendőjének esése, redőzete inkább emlékeztet az antik görög viselet karakterére, mint a városi divatöltözékek bármely európai korstílusának jellemző formáira. Ez a fajta átöltöztetés igen fontos eszköze lehet annak a kép asszociációnak, ahogyan a művész kiterjeszti, áttelepíti a művek jelenlését a másként nehezen megközelíthető rokontartalmakra. Rembrandt bibliai alakjai magukkal hozták egykori atmoszférájukat, nemcsak festői megjelenítésükben voltak historikusán hitelesek, de a Szentírásból ismert alakjuk révén örök emberi tulajdonságokat, egyetemes, eszméitető igazságokat is emlékezetünkbe idéztek. Kohán György 1965. évi Nemzeti Galériabeli kiállítása is ilyenfajta tágas háttérből bontakozott ki, persze hogy a "Vásárhelyi iskolába" beleállított olaj festészete szűknek bizonyult egy ilyen perspektíva befogadására. Márpedig Kohánnak a köztudatba egyoldalúan bevésődött