Erdmann Gyula: Honismereti füzet 4. - Körösök vidéke 4. (Gyula, 1991)

Megyei és országos évfordulók, megemlékezések - Gyáni Gábor: Nyugtalan századvég. Az agrárszocializmus új megközelítése

forma lényege, hogy meghatározott társadalmi makrocsoporlok (osztályok) jogainak, privilégiumainak a bővítése, az anyagi erőforrásokból történő nagyobb mérvű részesedésének az elérése végeit folyik a harc, melyet formális szervezetek koordinálnak, amelyek fejlett ideológiai apparátussal vértezik fel magukat. Az államhalalom tudatos birtokbavétele céljából indított, felülről szervezett és irányított tömegmozgalom a proaktív forma legérettebb megnyilvánulása.

11 Az imént röviden bemutatott két típus döntő szociológiai különbsége, hogy a reaktív jellegű mozgalmak közvetlenül szerves kisközösségek, Gemeinschaft-szerű kapcsolatrendszerek talaján keletkeznek, ám a proaktív típusú kollektív akciók egymástól elszigetelt individuumok felülről és kívülről megszervezett mobilizációját jelentik. A 19. század eleji, egyes történészek által "reakciós populistáknak" (C. Calhoun) nevezett géprombolók esetében a mozgalmat a természetes érdekközösség hatja át, az e közösségek létét veszélyeztető külső (ipari tőkés) körülmények elleni tiltakozás a cél, és a közösségek intakt fennmaradása vagy az elproletarizálódás a küzdelem tétje. Ezek a megmozdulások, természetesen, térben és időben roppant izoláltak, külső formai tekintetben mélyen ritualizáltak, hiszen artikulált ideológiák hiányában a szimbolikus cselekedetek töltik be a csoporkohézió folytonos fenntartásának szerepét.

12 Mindettől igen különbözik az ipari kapitalizmus megszilárdulásával előtérbe kerülő kollektív tiltakozási forma, amely makrocsoportokat fog át, amelyet bürokratikus formális szervezetek szerveznek és amelyek idológiai célokat fogalmaznak meg. Az ilyen proaktív jellegű megmozdulások igen heterogén társadalmi csoportokat képesek egyidejűleg mobilizálni, s e mozgalmak időben is tartósabbak, mint a reaktív típusúak. Ilyenek mindenekelőtt a sztrájkok, a városi utcai demonstrációk és a szervezett zavargások. Ha az eddig elmondottak fényében vetünk újólag pillantást a századvégi alföldi falusi-mezővárosi agrárproletár zavargásokra, önkéntelenül a reak11 Charles Tilly - Louise Tilly - Richard Tilly: The Rebellious Century 1830-1930. Cambrige, Mass., 1975. 50-51; C. Tilly egy másik könyvében nyomon követte egy ország négy évszázados történetében a különféle erőszakos cselekedetek, mozgalmi esemény és formák váltakozásait. Charles Tilly: The Contentious French. Four Centuries of Popular Struggle. Belknap, 1986. 12 Gyáni Gábor: i. m.