Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Megyei és települési évfordulók - Békés megye újjászervezése a török hódoltság és a Rákóczi szabadságharc után

helytörténeti adatok alapján világosan látható, hogy a megye népessége a XVIII. század folyamán jelentős bevándorló tömeggel gyarapodott. A századvégi népesedési adatok azonban arra utalnak, hogy a jelentős bevándorlás mellett, a korábbi kutatások feltételezéseivel ellentétben, a helyben maradt, illetve a hadak eltakarodtával visszatérő magyar népesség jóval nagyobb számban vészelte át a nehéz időket. A népesség kontinuitásának egyik bizonyítéka a földrajzi nevek megőrzése is, hiszen mindig kellett itt élnie olyan generációknak, akik az elődöktől átvették az ismereteket. 1711-1714 között kilenc helységről tudjuk, hogy ismét lakott helyek. (1711. Békés, Gerla, Füzesgyarmat, Szeghalom, Vésztő; 1712. Körösladány; 1713. Doboz; 1714. Gyula, Öcsöd.) 1716-1720 között népesült be Vári (1716), Csaba (1718), Gyoma, Szentandrás (1719), Köröstarcsa (1720).

5 Az 1716. évi megyei összeírás szerint a legtöbb családot Békésen (163), Szeghalmon (109) és Gyarmaton találtak (82). Gyulán, a későbbi megyeszékhelyen mindössze 37 családot írtak össze.

6 (A népesség összeírásáról a megye alakuló közgyűlése döntött.) Az adatfelvétel információit természetesen kritikával kell kezelnünk, hiszen a korabeli viszonyok aligha tették lehetővé a családok számának pontos megállapítását. A szatmári béke után még 1711-ben összeült országgyűlésen a rendek bizottságot alakítottak a legszükségesebb teendők meghatározására. Ezek között szerepelt a korábban katonai határőrvidék céljára lefoglalt és a civil igazgatás alól kiemelt egykori vármegyék területének, így Békésnek is a visszacsatolása az anyaországhoz. (A határőrvidék közvetlen Bécs irányítása alatt állott, így az újjászerveződött magyar központi hatóságoknak nem volt beleszólása azok működésébe.) A király a javaslatra kedvező választ adott, amelynek szellemében született később az 1715. évi 92. törvénycikk. A törvénycikk szöveg így szól: "Ő királyi felsége eüsmeri, hogy Pozsega, Verőce, Szerem, Valkó, Csongrád, Csanád, Arad, Békés, Zaránd, Torontál, Szörény megyéknek, mint a magyar szent koronához tartozóknak, a karok és rendek részéről kért visszakeblezése, s Máramaros, Kraszna, Kővár és Közép Szolnok megyéknek, az ország közterheinek viselésére nézve, mind törvénykezési, mind közigazgatási tekintetben való visszacsatolása a szent korona ősi jogában gyökerezik: Regeszták Békésvármegye közgyűlési jegyzőkönyveiből 1715-1795. - A BRMT Évk. 1884/1885. évi XI. kötetében, 108. 5 Uo. 6 Haan Lajos: (Folytatás.)