Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Megyei és települési évfordulók - Himnuszunk költője: Kölcsey Ferenc

1832 végén döntő szerepe volt az első igazi, nagy reformországgyűlésre készült megyei követutasítás megszövegezésében. A megyei utasítás szorosan kapcsolódott az országos reformmunkálatokhoz, az ún. operátumokhoz, melyek a korabeli Magyarország minden lényeges társadalmi, gazdasági és közjogi kérdésére kiterjedtek. Kölcsey nagy bánata volt, hogy Szatmárban nem volt képes élvonalbeli reform-utasítást készíttetni. A többezres szatmári kisnemesi- szegénynemesi réteg a maga konzervativizmusával, befolyásolhatóságával, az őt a paraszttól egyedül megkülönböztető avítt privilégiumokhoz való ragaszkodásával alig-alig, vagy egyáltalán nem leküzdhető ellenerőt jelentett. Kölcsey néhány reformer társával, de sokszor azok nélkül, egyedül állta a sarat, harcolta végig a sziszifuszi küzdelmet. Mélységes tapasztalatok sóhajtanak fel benne a Parainezis írásakor: "Embert, egyenként s csoportosan, a maga hasznáról felvilágosítani a legnehezebb feladások közé tartozik... A sokaságért híven szolgálj, de ítéletével ne törődjél." A szatmári nemesség se a nemesi adómentesség részbeni feladását, se a sajtószabadságot nem fogadta el; Kölcsey mégis elvállalta az országgyűlési követséget, mert remélte, hogy az elvetett mag kikel, s a közgyűlés idővel kedvezőbb pótutasításokat küld majd. Pozsonyban, az országgyűlésen gyorsan kivívta követtársai megbecsülését, eüsmerését. Az ellenzéki reformerek vezérkarának esze és szíve volt egy személyben, a fővezér Wesselényi elsőszámú munkatársa. Beszédek sorát tartotta a magyar nyelv, Lengyelország (a cár által levert lengyel felkelés után vagyunk), a városok megreformálása érdekében és mindenekelőtt az alapkérdés, az úrbéri tárgykör vitája során. Az országgyűlés sarokpontja az örökváltság és a jobbágyi birtokbírhatás kérdése lett. Az ellenzék e mellett, az abszolutista-feudális, Bécs vezette kormányzat pedig az ügy elbuktatására feszítette meg minden erejét. Legemlékezetesebb beszédét Kölcsey is az örökváltság támogatójaként mondotta el 1834. nov. 10-én. Ebben leszögezte, hogy a Dózsa-féle felkelést leverő Zápolyáknak örök bűne a jobbágyság "örök" szolgaságra vetése volt. Elérkezett a terhekkel agyongyötört jobbágyok megszabadításának ideje - mondta, hiszen egy ország csakis szabad és vagyonos néppel együtt lehet erős és sikeres. Figyelmeztette kiváltságos társait: a pár százezer nemes jobbágymilliók közt él, azok jó sorsa ezek jóakaratától függ. Emlékeztetett Spartacusra, Dózsára, 1831-re... Mi lehet a megoldás? - kérdezte. "Hóhérpallos és kötél? - Nyomorult eszközök!" A valódi megoldás: Szabadság és tulajdon.