Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Megyei és települési évfordulók - Négyszáz éves a Vizsolyi Biblia

Károli művének jelentőségét nagyon sokan méltatták. Mielőtt forgatásának történetéből néhány mozzanatot idézünk, hadd hangsúlyozzuk, milyen nagy szerepe volt a magyar irodalmi nyelv kialakulásában. Természetesen nem egyedül ezé, a szentírás-fordításé ez az érdem; az említett folyamat annál összetettebb volt, minthogy egyetlen műhöz kötődne. Ám tény: a Biblia-fordítók nyelvjárása, a Debrecen-Sárospatak-Kassa "tengely" környékének nyelve lett irodalmi nyelvünk alapja. A magyar Biblia pedig még sok évtizeden át a legelterjedtebb magyar könyv volt. 1626-ban kiadták az első teljes római katolikus fordítást, Káldi György jezsuita szerzetes művét, ami azonban nemcsak nyelvének Karolinái halványabb stílusa miatt nem vált népszerűvé, hanem mert a katolikus egyház fölfogása a Biblia-olvasással kapcsolatosan még hosszú ideig nem változott. A Károli Biblia az általános európai protestáns gyakorlatnak megfelelően a protestáns vallási élet középpontjába került. Minél többen tudtak olvasni, annál szélesebb körben terjedt. Mint egyetlen megfellebbezhetetlen tekintélyű írásból, útmutatást merítettek belőle fontos döntésekhez, ösztönzést életelveikhez és igazolást cselekedeteikre. Jól ismert, hogy a kiemelkedő történeti szerepű erdélyi fejedelmek, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György sokszor végigolvasták és hadjárataikba is magukkal vitték bibliájukat. Hasonló gyakorlatot követett a puritán neveltetésű Bethlen Miklós, a tragikus sorsú erdélyi kancellár: "... az egész bibliát ifjantan minden esztendőben egyszer által olvastam ab anno 1661 usque ad annum 1684, azaz huszonháromszor rendesen, kezdetitől fogva végig, és azt mindenkor születésem napján, 1-a septembris kezdettem, s akkorra el is végeztem hiba nélkül, sem út, sem vadászat, sem tábor azt el nem bontotta, hanem osztán a német üdőbeli sok deputatio, commisariusság, tanács és egyéb szörnyű gond és elvonattatások; de azután is együtt-másutt való forgatása s olvasása felette kedves volt lelkemnek, azzal élek máig; azt is adom tanácsul gyermekemnek, hogy minden könyvek felett olvassa, szeresse a bibliát, szintén úgy, mint én".

1 A főúri szokásból később általános szokás lett. A XVIII. századi debreceni hagyatéki összeírásokból például vagyoni különbözőségek dacára sem hiányzik a Biblia. Arany János önéletrajzi levelében így írt Gyulai Pálnak: "így hát én valók öreg szüleim egyetlen reménye, vigasza, szerettek is az öregség minden vonzalmával, mindig körükben tartottak és rendkívül 1 Bethlen Miklós önéletírása. Budapest, 1955.1.k. 120-121.