Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - Mivé lettél Zeguholmu...?

Mivé lettél Zeguholmu...? A néhány elszórt tanyából nó'tt ki a maroknyi település a dombhátokon, ahol a Berettyó zabolátlan vize nem ugratta ki az ágyból az igazak álmát alvó embereket. Ám bővült a kor, a Berettyót mederbe szorították és ott is épültek házak, ahol azelőtt víz volt az úr. Az edzett nép dacolt a viharral, jéggel, tűzzel, az ellenség tiprásával és Zeguholmu faluvá nőtte ki magát. Utána összefogtak a gyehennaiak, a szelesiek, a koplalókertiek, a nagygátiak, a Kis és a Nagy utcaiak, a Szívósok, a Turaiak, a Patakiak, az Altmannok és mindazok, akik e szikes földből serjedtek ki és községgé fejlesztették a volt sárfészket. S néhány lépés és a nagyközségek közé sorolták szülőhazájukat. A régiek, ha látnák! Többek között Baranya, a református templom mögötti kovácsmester, aki T. Jánosnak megszabadította azt az ujját, amelyiken nem nőtt köröm a rézgyűrűtől, ami még gyerekkorában került oda a Libalegelőn. Játékos kedvében oda is felhúzta, de nem jött le. Próbálta szappannal síkosítani a bőrt, de nem használt. Viselte megtermett legénykoráig. Kínlódott vele nappal és éjjel. Kínjában a meszet kaparta. Az egyik szombati piacnapkor bement Altmann Nácihoz. Bevágott két liter bort és utána Baranya kovácshoz. Kigombolta a nadrágot és mutatta a baját. Baranya segített. Az asszony kötőtűjével emelte ki és patavágóval vágta ketté. Fizetett T. János egy zsák lopott búzával, amit az öregje kapart zsákba és éjek éjjelén fütyölve vitte a kovácshoz. Fütyölhetett, hiszen már vígan nézhetett a fehérnép ringó szoknyája után. Ha látná a régi faluját Hőning bácsi, a borbély, aki fogat is húzott, doktorolt is, mert a vérmes emberek hátára piócát vagy köpüt rakott. A lógó tejfogat csak az ujjával húzta ki. Az ordító gyereket nyugtatta: -Ne félj, most nem húzom ki, csak megnézem. S mire a gyerek elordította volna magát, már mutatta is a vastag ujjai között villogó fogat. -Nesze...! Kargyám csak legyintene. Falu, község, város, mindegy. Egy a fontos. S veregetné a hasát. Ez legyen mindig tele. Napszámosa volt mindenkinek.