Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A paraszti élet emlékei Pusztaföldvár községben

zony egy - két napi munka után a vér kiserkedt a szerencsétlen zsákosember testén. Említést tehetünk még talán a nádvágó emberek bakancsára, csizmájára tekert és odakötözött zsákdarabokról, amire azért volt szükség, mert a jég felületén élesre vágott nádtorzsok néhány nap alatt a legjobb lábbelit is tönkretették volna. Ez egyszersmind védelmet jelentett a hideg ellen is, ami az egész napos jégen való tartózkodás idején bizony nem volt figyelmen kívül hagyható. Ami a mezőn dolgozók hagyományos öltözetét illeti, abban a következő sajátosságok érdemelnek említést: Községünkben a századfordulót követően már nem volt divat a bőgatyás, ráncosszoknyás hajdani paraszti öltözet. Vászon fehér alsót és karton szoknyát, cájg vagy olcsóbb szövetből, télen posztóból készült nadrágot, kabátot viseltek. Vagyoni különbségtől függetlenül, munkára mindig azokat a ruhadarabokat hordták, amelyek viseltességük miatt ünneplőre már nem jöhettek számításba. Nagyon gyakori volt a foltozott, nemritkán a rongyos öltözet, különösen azoknál a munkafolyamatoknál, amelyeknél jelentősebb volt a szennyeződés, vagy rongálódás. (Trágyahordás, marokszedés, szárvágás stb.) Közös jellemzője volt a paraszti öltözködésnek az a leleményesség, ahogyan az egyes ruhadarabokat, illetve a lábbelijeiket átalakítgatták. Az arató kaszás férfi rendszerint bőr papucsot viselt, ami azonban korábban szandál, cipő, bakancs, esetleg csizma is lehetett és úgy jutott el a "papucsság" állapotáig, hogy az elhasználódott felső, hátsó és oldalsó részeket levágták és így még évekig szolgálhatott papucsként. További jellemzőség, hogy a mezőn dolgozó ember ritkán járt mezítláb. Az asszonyok, lányok fejkendőt, a férfiak pedig minden évszakban kalapot viseltek. A jól elzsírosodott "csula" kalap védett az esőtől, épp úgy mint a tűző naptól. Végül még egy sajátosság, ami a mai szokásokhoz viszonyítva jelentős eltérést mutat. A mezőn, réten dolgozó ember nem szerette fedetlenül hagyni testrészeit. Ösztönös védelem volt ez talán a huzamos időn át feltétlenül károsító erős napsugárzás ellen, de volt ennek olyan oka is, hogy az embernek védenie kellett magát a közvetlen közelségben lévő eszköztől, szúrós, poros, szennyezett növényi részektől, nem utolsó sorban pedig a vele