Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - A battonyai szerbek optálása 1923-1930

Battonyán a 26 885 kh kiterjedésű községhatárt 1817 gazdaság műveli. 1897-ben a határ több mint egyharmad*'része 27 birtokos kezében van, akiknél a cselédek száma 253. Battonyán a legtöbb a 100 holdon felüli birtokos. Ez az arány úgyszólván a második világháborúig fennállott. Az első világháború előtt a nagygazdáknál, a nagybérlőknél és a birtokosoknál ledolgozásra kényszerítették a mezőgazdasági munkások többségét. Nem ment ritkaságszámba, hogy a napszámos 60 napi munkáért kapta meg a fél hold felszántott földet használatra, vagy egy holdat felesbe. Jóval a századvég előtt megszűntek az árvízvédelmi munkák. Leszorították a munkabért a gépek is. Battonyán 14 cséplőgép dolgozott, és a 100 holdon felüli birtokosoknál majd 40 volt a vetőgépek száma. Az Európa fejlett részein megszokott általános szabadságjogokat itt korlátozták. Jellemző, hogy 1890-1900 között egyetlen földmunkás egyesület sem működött Csanád megyében illetve egynek sem adtak működési engedélyt. Az iskoláztatásról is jellemző adatokat közölnek a hatóságok. 1890-ben a tankötelesek 75 %-a járt iskolába a hatóságok minden buzgalma ellenére. (A megyék között ez még nem is rossz eredmény.) 1894-ben a megye 20 594 iskolába járó tanulójából 1841-nck tankönyve sem volt. Általános volt, hogy a tanulók 1/5-öd része 8 hónapnál kevesebb ideig járt iskolába. Battonyán még ennél is rosszabb az arány, a román tanulók 64 %-a, a szerb tanulók 60 %-a járt iskolába. A Battonyán 1891. június 21-én kitört felkelés közvetlen okait az Alföldön általános viszonyokban kereshetjük. Az okokra maguk a "felkelők" mutattak rá. A robot, a dézsma és az uzsora eltörlését kívánták, amelyet már az 1848-as törvények eltöröltek. Az elégedetlenség váltotta ki a zendülésbe torkolló eredményt, amelynek súlyos következményei lettek. Mi is történt Battonyán? 1891. július 21-én a piactéren gyülekező tömeg Pakurár Mitru és Nagy György András biztatására a hatóságoktól az igazságtalan szolgáltatások eltörlésére vonatkozó rendelet kiadását követelte, amely szerintük megérkezett. A községháza megostromlása közben az épületbe beszorult négy csendőr fegyverét használta, és a sortűznek négy halálos áldozata és számos sebesültje lett. A tömeg ezután sem adta fel a harcot, amelynek az esti órákban a Szegedről megérkezett katonaság vetett véget. Úgy a battonyai, mint a nem sokkal korábbi orosházi és békéscsabai események széles hullámokat vertek és éles megvilágításba helyezték a fennálló rendszert. Az uralkodó körök is megállapították, hogy Battonyán nem egy előre megszervezett, zendüléssé fajult mozgalomról volt szó.