Erdmann Gyula: Honismereti füzet 3. - Körösök vidéke 3. (Gyula, 1990)

Honismereti, helytörténeti írások - Miért a régi gyulai városcímert?

mennybeszálló Szűz Mária fehér alsó és kék felső ruhában, ezüst félholdon állva, fénykörrel övezve s szárnyas angyalfejektől kísérve látható. A pajzson drágaköves nyílt arany korona nyugszik. - Körirat: Békésvármegye Gyula R. [endezett] T.fanácsú] város 1902-1906." A címerpajzs fölötti korona valószínűleg a megyecímert ékesítő koronával azonos. Az egyesített címerbe fölvett középkori városcímert voltaképpen nem Karácsonyi megyetörténete közölte először, hanem még Haan Lajos a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat 1879/80. évi évkönyvében, ő ismertette Gyula burájának Pozsony város bírájához és tanácsához intézett 1560. évi levelét, amelyet Gyula város színes viaszpecsétjével láttak el. A pecsétről ugyanazon évkönyvben a múzeumőr, Mogyoróssy János is leírást adott. A múzeum egyéb értékeivel ez a pecsét is megsemmisült a II. világháború folyamán. (Veress Endre oklevéltárában a 99. szám alatt szerepel azonban Gyula város tanácsának egy másik levele, amely pecsétjével együtt valószínűleg máig is megvan.) Magáról a pecsétről még tudnunk kell, hogy pontos képmását Scherer Ferenc várostörténetében (47. o.) találhatjuk meg, köriratának helyes latin olvasatát (magyarul: Maróthi János bán gyulai polgárainak pecsétje) viszont Karácsonyi János megyetörténetének II. kötetében (140. o.) Maróthi János bán 1403-ban kapta adományba a gyulai uradalmat Zsigmond királytól. Azt azonban nem tudjuk, hogy mikor engedélyezte saját címer és pecsét használatát uradalomközpontjának, Gyula mezővárosnak. A pajzsfőben vörös mezőben látható négy ék a Maróthiak családi címerére utal. A kék mezőben lévő ötágú nyitott koronáról nem tudunk közelebbit. (Haan azt vetette föl, hogy a Zsigmond-kori pénzeken láthatók hasonló koronák.) Mivel a város a Maróthitól kapott pecsétet jóval a főúri család kihalta után is használta, arra következtethetünk, hogy Maróthi Jánostól jelentős kiváltságokat kaphatott. A török idők után 1714-ben újratelepült városban nem tudtak a középkori pecsétről, vagy címerről. 1715-től kezdtek új pecsétet használni, amelyen a mecsetből átalakított katolikus templom védőszentje, Szűz Mária szerepel. A pecsét módosulásait Scherer monográfiájának képein (I. k. 347. o.) követhetjük nyomon. Németgyula ezzel szemben külön pecsétet használt, amelyen egy sarlós alak és különböző szimbolikus jelek szerepeltek, később azonban Szent József alakja állandósult pecsétképként. (Védőszentjéről Józsefvárosnak is hívták a Németvárost.) 1857-ben Magyar- és Németgyula egyesítésekor láthatólag nem vetődött föl a címerek egyesítésének lehetősége. 1857-ben már Szűz Mária