Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

Kommunista Párttal együttműködő "0"-csoport. Már a köztársasági elnök sem érezhette magát biztonságban: tudta, hogy az elnöki palota megfi­gyelés alatt áll; Tildy családtagjai már egy esetleges "véletlen bale­set" miatt aggódtak. 1948 nyarán Tildy Zoltán a teljes csődöt regisztrálhatta. A "tiszta demokrácia" felé vezető út jóvátehetetlenül eltorlaszolódott. Az álta­la alapított pártot módszeresen szétverték. Vezetőtársai közül Nagy Fe­renc és Varga Béla emigrált, Kovács Béla szovjet börtönben rabosko­dott. Tildy Zoltán még a helyén volt, bár az események menetét már befolyá­solni sem tudta. Kegyes volt hozzá a sors, még lehetőséget sem kapott arra, hogy öregemberként valamiféle Dobi Istvánéhoz hasonló szerepet eljátsszon, hogy dekorációja legyen egy olyan diktatúrának, amely ta­gadja mindazon polgári és nemzeti értékeket, amelyekért egész életében küzdött. A kommunista vezetők úgy döntöttek, hogy az esetleges kelle­metlen meglepetést elkerülendő, őt, az utolsó nagy tekintélyű, régi kisgazdapárti vezetőt is eltüntetik a politikai élet színpadáról. Le­mondatásához, veje, Csornoky Viktor máig tisztázatlan "kémkedési ügye" szolgáltatott ürügyet. 1948. július 31-én mondott le a köztársasági el­nöki tisztről. A lemondást követően nyolc éven keresztül háziőrizetben tartották. - ; •• Nyolc év háziőrizet után nyolc nap adatott Tildy Zoltánnak. Elzártsá­ga 1956 májusában ért véget, szabadulása után sorra feltünedeztek kör­nyezetében azok a volt kisgazdapárti politikusok -Dobi, Ortutay-, akik a Rákosi-rezsim idején kompromittálódtak. Igyekeztek a volt köztársasá­gi elnököt visszavinni a közéletbe. Tildy tett néhány vidéki körutat, megfordult a Petőfi Körben is, tájékozódott. Bár olyan nagyon nem kel­lett tájékozódnia, mert korántsem volt annyira híján az információk­nak, mint egyes kortársai állítják visszaemlékezéseikben. A forradalom kitörését követően néhány napig hallgatott, de az első hívd szóra meg­jelent a Parlamentben. Október 28-án a Nagy Imre-kormány állammi­nisztere lett. "Sorsotok iránt, a magyar nép sorsa iránt érzett fele­lősség késztetett arra, hogy részt vegyek Nagy Imre kormányában" - mon­dotta 28-án este, amikor a rádióban újra megszólalhatott. Megnyilatko­zásai arról tanúskodnak, hogy őt is magával ragadta a forradalom nap­jainak lendülete. Október 30-án meghatottan, megrendülten szólt a ma­gyar nép elemi erejű felkeléséről, különösen az ifjúság hősiességéről. Azonban a lelkes napokban sem hagyta el józansága, nem volt olyan meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom