Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

éppen annyira féloldalas és antiliberális a gazdasági oldala. Nem szükséges részletezni, hogy mennyire irreális a nemzetgazdaság egyetlen ágát figyelembe vevő gazdasági elképzelésrendszer. Tildy teljes egészében magáévá tette a Kisgazdapárton belül dominánsan jelenlévő iparellenes, fővárosellenes nézeteket. Ám ahhoz nem fér kétség, hogy a Tildy Zoltán által megfogalmazott program az adott történelmi szituációban demokratikus program volt, s a Kisgazdapártnak a középrétegek gazdasági megerősítését, kiterjesztését, megfelelő politikai képviseletét célul tűző programja az ország stabilitásának növelését szolgálta. A Kisgazdapárt alelnöke fentebb összefoglalt nézeteinek hosszú ideig épp az országos politika elsődleges fórumán, a parlamentben nem adhatott hangot. Még a Horthy-korszak nyíltszavazásos választásain is párját ritkította az az atrocitássorozat, amellyel megakadályozták, hogy mandátumhoz jusson. Egyes visszaemlékezések szerint maga Gömbös Gyula ügyelt arra, hogy a veszedelmes hírűnek mondott pap be ne kerüljön az országházba. Tildy először 1931-ben a biharugrai kerületben jelöltette magát. A csonka-bihari rész kezdettől fogva a Kisgazdapárt egyik bázisának számított, a helyi vezetők okkal bíztak sikerben. Ám a kormánypárti jelölt etetéssel, szavazatvásárlással, s a közigazgatás hathatós támogatásával - ha csekély arányban is - megszerezte a győzelmet. A választási csalásokat felfedő kisgazdapárti petíciót a Közigazgatási Bíróság elutasította. A biharugrai választást a később történtek ismeretében afféle szolid, szokványos csatározásnak minősíthetjük. 1933-ban, a mezőkeresztesi időközi választáson próbálkozott Tildy másodszor. A párt nagy súlyt helyezett alelnökének mandátumhoz juttatására. A korteshadjárat során szinte a teljes kisgazda vezérkar levonult Tildy támogatására. Az erőviszonyok ismeretében biztosra vették a győzelmet. Ám a Borbély-Maczky Emil - Borsod hírhedett főispánja - által irányított terrorgépezet legyőzhetetlen akadálynak bizonyult. Ezen a választáson a kormánypártot támogató közigazgatás már nem elégedett meg az olyan "finom" módszerekkel, hogy hirtelen követelni kezdte az ellenzéki jelölt korteseinek és híveinek a gazdasági válság alatt felgyülemlett adótartozásait. A brutális fizikai terror döntött. A helybeliek megveretése mellett olyasmit is megengedhetett magának az illetékes főszolgabíró, hogy az Eckhardt által Mezőkeresztesre hozott újságírókat a községháza pincéjébe záratta, majd csendőri kísérettel felrakatta őket a Budapestre induló vonatra. A Kisgazdapárt ezúttal is petícióval próbálkozott. Annyit elértek, hogy a kormánypárti képviselő le-