Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

1889, 1964. RÉGI ÚJSÁGOK TANÚSÁGA

titkár lelkesen számolt be a tanácsok és tanácstagok munkájáról, szót sem ejtve arról, hogy a tanácsi testületek szerepe mennyire másodlagos volt akkor is a VB-k és a szakigazgatási szervek mögött (júl. 29.). A tanácsülési beszámolókból mindig az derült ki: meghallgatták a tisztségviselők beszámolóit, előterjesztéseit, majd egyhangúlag elfogadták azokat. A megyei tanácsi VB részleteiben foglalkozott és döntött pl. az őszi betakarítási munkák üteméről (aug. 5.). Ezek után vajon mit csinált a járási, méginkább a helyi tanács? Mennyi lehetett a TSZ vezetők önállósága? Említsük meg, hogy a megyei tanács, sőt a megyei pártbizottság önállósága is csekélyke volt, hiszen a kor a tervutasításos rendszer kora; a központi tervmutatók száma valamelyest mérséklődött ugyan, de a mechanizmus lényegileg sértetlen volt. A megye éves felvásárlási terveit pl. felülről kapta meg, míg a bizonytalan mennyiségű és összetételű háztáji termékek felvásárlási mennyiségét is pontosan előírták, cikkenként... (febr. 20.). Igaz, az éves, ötéves tervek egyszer sem teljesültek - se országos, se megyei szinten -, hiszen pl. az időjárás ritkán engedelmeskedett a terv-előírásoknak (melyek rendszerint jó idővel számoltak). A tanácsi és szakigazgatási munka nyilvánossága igen csekély volt. A Gyulai Hírlap (kedden és pénteken a Népújság Gyulai Hírlapként jelent meg) febr. 18-i száma szerint a gyulai várnsi tanács elfogadta az 1963. évi beszámolót és a városrendezési tervet is - ám a részletekről, adatokról az olvasó semmit sem tudhatott meg. A megye éves tervének és költségvetésének elfogadásakor (márc.11.) sem tettek közzé egyetlen konkrétumot sem, leszámítva a költségvetés 711 milliós összegét. A megye fő gazdasági ágazatáról, a mezőgazdaságról számtalan cikk szólt, ám a már minősített szinten. így is kivehető, hogy - a TSZ-ek bizonyos örömére - felszámolás alatt állt az elvonó gazdaságpolitika egyik fő eszköze: a gépállomások rendszere. A gépállomásokból gépjavító állomások lettek s a TSZ-ek (hosszú évek után) kiérdemelték, hogy gépekkel, sőt (horribile dictu) nagy gépekkel: traktorral kombájnnal is rendelkezhessenek. Igaz, a gépjavítókat "szakosították", s így az egyik traktortípust csak Gyulán, a másikat csak Sarkadon, a harmadikat pedig csak Kétegyházán lehetett javítani... (jan. 4., 9.). A szövetkezeteket rövid pórázon tartó, kiszolgáltatottá tevő politika még szívós utóvédharcot folytatott. Ahogy kezdtek levegőt kapni a TSZ-ek, máris új veszély leselkedett rájuk: az egyesítési hullám, jeleként a volun-