Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉSEK

KEMÉNY ZSIGMOND (1814-1875) A 175 éve született Keményt igazából sosem ünnepelték. A népszerűség életében mint szépírót és mint politikust egyaránt elkerülte; az utókor, ha lehet, még mostohábban bánt emlékével. Maradinak mondott politikai eszméivel szálka volt s maradt a magyar progresszió czemében; regényeivel csak a gimnáziumi kötelező olvasmányok polcára lopta be magát - oda is csak ideig-óráig -, de nem egy tágasabb közönség szívébe; szkepszise és tragikus életlátása miatt pedig jószerivel csak azokhoz szólhatott, akik eleve osztották pesszimizmusát. Ily fényes adottságokkal és szép felkészültséggel a második sorba szorulni: még a mi zord klímánk alatt is párját ritkítóan szomorú jelenség. * * x Gyulai Pál akadémiai emlékbeszédében felidéz egy szívszaggató epizódot Kemény utolsó éveiből. A már szellemileg leépült író, budai nyaralójának kertjében téblábolva, Deák nevének hallatán sajnálkozva felkiáltott: -^"Szegény Deák, rég nem láttam, azóta megvénülhetett, annyi baja lehet: a magyar politika nehéz, legnehezebb a világon, én, hála Istennek, többé nem aggódom." (Kiemelés tőlem M.L.) Kínkeserves lehetett a politikai esszé nagymesterének ajkáról hallani e gyermeteg közhelyet; mégis, egy nagy nemzedék végső élettapasztalata sűrűsödött a naiv csacsogásban. A nagy szabadelvű generációra, melynek Kemény is tagja volt, a kör négyszögesítésének feladatát osztotta ki a történelem: egy bécsi függőségben élő, elavult rendi államot modern népképviseleti demokráciává alakítani - ha lehet, minél önállóbbá; egy nemzetiségileg hallatlanul heterogén, osztályszerkezetében is ridegen megosztott, műveletlen társadalomból egységes és kulturált polgári nemzetet kovácsolni - ha lehet, évtizedek alatt, százados elmaradásokat behozandó! Körülményeink ellene szóltak célnak és módszernek egyaránt; külön-külön pedig az egyes célkitűzések kölcsönösen kioltották és lehetetlenítették egymást. Nemzeti érdek és demokrácia útjai hamar különváltak, - nem először históriánk folyamán. Kemény Zsigmond, Erdély szülötte és ismerője számára e fájdalmas meghasonlás kezdettől még ismerősebb volt, mint a nagyobbik haza fiai előtt. Amit a szív, a lelkiismeret s a korparancs