Erdmann Gyula: Honismereti füzet 2. - Körösök vidéke 2. (Gyula, 1989)

AZ EURÓPAISÁG, HONISMERET ÉS REFORMGONDGLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ

netfilozófiai értekezés, de a politikai publicisztika sajátosságai is. A továbbiakban e műfaj néhány idevágó jellemzőjét vizsgáljuk. XVII. századi nemzettudatunk döntő elemeit a század utolsó két harmadában két tényező nagyon erőteljesen formálta. Az egyik Zrínyi Miklós gondolkodásában, műveiben jelent meg. Ez már erősen szekularizálódott, még akkor is, ha a Szigeti veszedelem barokk kompozíciója jelentősen támaszkodik is konfesszionális hagyományokra. Itt, de a prózai értekező művekben még inkább, hangot kap a kritikai nemzettudat. Ennek lényeges eleme, hogy a nemzet föltárt fogyatkozásait, hibáit nem teológiai megokoltságúnak tartja, s a tőlük való megszabadulást sem e mechanizmus működési szabályaitól reméli. Zrínyi szemléletében a nemzet valódi értékeinek felszabadítását heroikus-katonai erényeinek restaurálásától várhatja. A nemzet legértékesebb attribútumai katonai - politikai cselekvéshez vezethetnek el bennünket. Ez önmagában is fontos gondolat, de jelentőségét növeli, hogy nemzettudatunk meghatározó eleme volt ez a XIX. század első évtizedeiig, - igaz, kritikai éle egyre jobban kopott, helyet adva egy szűkkeblű önelégültségnek. Míg Zrínyi a heroikus nemzeteszme megfogalmazója volt, kortársai közül mások a civil nemzeteszme értékeiért küzdöttek. Az 1640-es évektől kibontakozik a puritanizmus, komoly ellenállásba ütközik, időlegesen vissza is szorul, de Erdélyben, az észak-keleti országrészben, majd~a

: hódoltságban is fokozatosan elterjed. A magyar társadalom általános viszonyai és az erdélyi fejedelemség hanyatlása miatt azonban csak részlegesen valósíthatja meg célkitűzéseit. Legnagyobb eredményének azt tekinthetjük, hogy új művelődési modellt hirdetett meg, társadalomkritikai elvei szociológiailag fokozatosan az adott időszakra vonatkoztak; egyre több laicizált elemet tartalmaztak a korábbi teológikus elvontság helyett. Jelentékeny szerepet kapott az irányzat képviselőinél a hierarchiaellenesség, a társadalmi egyenlőtlenségek bírálata; mindez különböző kapillárisokon keresztül a század utolsó harmadában majd a korai kuruc küzdelmekbe fog torkollni. A szociológiai előjelű társadalomkritika mellett legalább ilyen fontos kiemelni a puritánusok kultúrkritikai attitűdjét. Értékrendszerükben a nemzet fokozatosan az értékhierarchia csúcsára kerül, bizonyos attribútumokkal rendelkezik, s a nemzet csak akkor töltheti be feladatát, rendeltetését - melyet különben természetesen Istentől nyer -, ha ezek az attribútumok jelen vanak, érvényesülnek. Ezen attribútumok kialakítása, megtartása erőfeszítést - ha kell, harcot, küzdelmet -, kí-